Ezen a héten a Bibliatanulmányban elmondták nekünk, kik a felkentek és kik a Nagy Tömeg, és hogy a többi juh Isten barátja. Azt mondom, hogy „elmondtam”, mert a „tanított” kimondása azt jelentené, hogy valamilyen bizonyítékot kaptunk, egy szentírási alapot, amelyre megértésünket építhetjük. Sajnos, mivel nincs szentírási alap, mivel… nos… egyik sem létezik, a Vezető Testület csak annyit tehet, hogy még egyszer elmondja nekünk, miben kell hinnünk. A szentírás-utasítás megjelenése azonban fontos, hogy ne gondoljuk, hogy ez szigorúan emberi eredetű tan. Ezért az utasítással összekeverve találunk egy csomó rosszul alkalmazott szentírást. Szomorú, hogy látom, mennyire könnyen felvesszük ezeket az állításokat sem felhúzott szemöldökkel, sem kérdéssel. Egyszerűen elfogadjuk, hogy mi következik a csukán az „Isten által kijelölt csatornán” keresztül.
Ha úgy gondolja, hogy túlzásokba esek, vegyen csak egy példát. A Jeremiah-könyv 16. fejezetének 14. bekezdése kimondja: „Ezért ezek most is bizonyos igazságot élveznek Isten előtt. Igaznak nyilvánítják őket, mint Jehova barátait. (Róm 4: 2, 3; Jáz. 2:23) ”
„Bizonyos igaz állva” ??? Nem az igazságos állás a felkentek apró kisebbségének, Nem; de mégis valamiféle igaz állás, „bizonyos fajta”. És mi legyen ez? Nem fia, nem uram! Nem a gyermekek örökségét. Ezek nem nevezhetik Istent Atyjuknak, de barátjának hívhatják ... mint Ábrahám volt. Ez nagyon jó, nem igaz? Nincs mit csúfolni, nincs sirree!
Ez a kopasz arcú állítás, miszerint a nagy tömeget igaznak nyilvánítják, mint Jehova barátait, nem található meg a Szentírásban - a Szentírás nem is utal rá. Ha így lenne, nem gondolja, hogy ezeket a szövegeket az egész cikkre beillesztenénk? De mi van a zárójelben hivatkozott két szentírással? (Róm. 4: 2, 3; Jáz. 2:23.) Ez nem bizonyíték? Úgy kell gondolnunk. El akarjuk olvasni őket, és meglátjuk, hogy Ábrahám Isten barátja volt-e, és ha lehet, akkor mi is. De vajon ez bizonyítja-e, hogy vagyunk? Ezt állítja Pál? Miért nem hívták Ábrahámot Isten fiának? Kevés embert becsült meg jobban Isten. Hite kiemelkedő volt. Ő egyike azoknak, akiket a héberek 11. fejezete kifejezetten említ. Tehát még egyszer, miért nem hívták Isten fiának?
Egyszerűen fogalmazva: Araham nem volt keresztény. Évszázadokkal ezelőtt halt meg, mielőtt Krisztus megnyitotta az utat az emberek hívásának, nem pedig barátoknak, hanem Isten fiainak. A tökéletlen embereket Isten fiának nevezik a héber írásokban? NEM! Miért ne? Mert ez csak addig volt lehetséges, amíg Jézus meghalt és megnyitotta az utat az „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága előtt”.
Ha valaki törekszik arra, hogy időt szánjon a két hivatkozás elolvasására, akkor nyilvánvaló, hogy Pál és Jakab egyaránt hasonló álláspontot képvisel a hit és a cselekedetek kapcsán. Hite és nem művei eredményeként Ábrahámot Isten barátjának nevezték. Ha az első században élt volna, nem hívták volna Isten barátjának. Nem a művek, hanem a hit miatt hívták volna Isten fiának. Mindkét író felkent keresztényeknek ír, akik már tudták, hogy Isten gyermekei. Isten barátjának lenni lelépést jelentene számukra. Van valami a két szakaszban arra, hogy jelezze az első századi keresztényeknek, hogy a távoli jövőben egy új osztály, egy keresztény „Isten barátai” osztály jelenik meg? Egyszerűen lehetetlen ezeket a szentírásokat elég mélyre csavarni, hogy ez hihető legyen. Valójában azt mondani, hogy ezeket a verseket helytelenül alkalmazzák, az visszaél a „helytelenül alkalmazott” kifejezéssel.
Ez az egyetlen eset a Keresztény Szentírásban, amikor valakit Isten barátjának neveznek, és Ábrahámra vonatkoznak anélkül, hogy utalnának arra, hogy a kifejezés a keresztény gyülekezetben bárkire kiterjedne. Mégis, a világ több ezer gyülekezetében fel fogják emelni a kezét, hogy ellenkezzenek? Nem, de soknak kell lennie - talán egy kisebbségnek -, de mégis sokan, akik „sóhajtoznak és nyögnek a Jeruzsálemben zajló dolgok miatt”.

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    35
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x