A közelmúltban volt egy érdekes eseménysorozat, amely külön-külön véve nem sok jelent, de együttesen zavaró tendenciára mutat.
A tavalyi szolgálati év körgyûlési programja egy demonstráció részét képezte, amelyben egy idõsebb testvér segített segíteni abban a testvérben, akinek nehézségei voltak a legfrissebb tanításunk megértésében az „ezen generáció” kapcsán. - Mt 24: 34. A lényeg az volt, hogy ha nem értünk valamit, akkor azt tényként kell elfogadnunk, mert az „Jehova által kijelölt csatornán” keresztül érkezik.
Ezt az ötlet megerősítette az április 15, 2012 Őrtorony cikkében „Az árulás az idők baljós jele”. A cikk 10. oldalán, a cikk 10. és 11. bekezdésében az a lényeg hangzott el, hogy a „hű sáfár” által tett bizonyos kérdések kételkedése egyenértékű azzal, hogy kételkedünk Jézus tanításában.
Néhány hónappal később az év kerületi kongresszusán, egy „Péntek délutáni részében,„ A szívében való kipróbálás elkerülése ”című részében azt mondták nekünk, hogy még ha azt gondoljuk is, hogy a hűséges rabszolga tanítása helytelen, akkor Jehovát az teszt.
Most következik ez a szolgálati év áramköri összeszerelési programja „Tartsa meg ezt a mentális attitűdöt - az elme egységét” címmel. Az 1 Cor. 1:10, az előadó kijelentette, hogy „nem hordozhatunk ötleteket, amelyek ellentétesek Isten szavával vagy azokhoz, amelyeket a kiadványainkban találunk". Ez a megdöbbentő kijelentés összehasonlítja az általunk publikáltakat Isten ihletett szavával. Arra az esetre, ha arra gondolna, hogy ezek csak a beszélő szavai lehetnek, megkérdeztem a körzetfelügyelőt, és megerősítette, hogy a megfogalmazás az irányító testület nyomtatott vázlatából származik. Komolyan felkészültünk arra, hogy a kiadványainkban tanítottakat Isten ihletett szavával egyenlővé tegyük? Figyelemre méltónak tűnik.
Körülbelül fél évszázad alatt, amikor Jehova népe voltam, soha nem láttam ilyen irányzatot. Válaszul szolgál ez sokak növekvő elégedetlenségére a múltbeli jóslások kudarca miatt? Úgy érzi, hogy az irányító testület ostrom alatt áll a felvállalt hatáskörükben, hogy értelmezzék Isten szavát a nevünkben? Van-e olyan testvérpár, aki csendben fejezi ki hitetlenségét, és már nem hajlandó vakon elfogadni a tanítottakat? Erre a következtetésre juthatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a fent említett áramköri szerelvény legutóbbi része egy tényleges „régóta idősebb akik a múltban egy bizonyos bibliai magyarázatot (vagy a szervezet útmutatásait) nehezen értették vagy fogadhatták el. ” [Átvettük a vázlatos utasításokból az előadónak]
Gondolj bele, hogy ez mit jelent. Az átlagos áramkör 20 – 22 gyülekezeteket tartalmaz. Tegyük fel, hogy egyházonként átlagosan 8 vének van, bár ez sok országban magas lenne. Ez ad nekünk valahol az 160 és az 170 vének között. Ezek közül hányat vennének figyelembe hosszú idő idősek? Legyünk nagylelkűek és mondjunk egy harmadot. Tehát a feladat elvégzésekor azt kell hinniük, hogy ezeknek a testvérek jelentős hányada komoly kétségekkel éli a hivatalos szentírás-értelmezésekkel kapcsolatban. Ezeknek a „kétes Thomázoknak” hány hajlandó lenne felkelni az áramköri összeszerelési platformon és kifejezni kétségeit? Még egy kisebb szám is, az biztos. Tehát az irányító testületnek úgy kell éreznie, hogy ilyen létszám elég nagy ahhoz, hogy az egyes körök legalább egy jelöltet megtalálhassanak. Ennek a folyamatnak a mentén azonban azt is érezniük kell, hogy az egyes körökben nagyon sok testvérpár érvel ezen a módon.
Most meg kell jegyezni, hogy Thomas kételkedett abban az esetben, amikor nem kellett volna. Jézus mégis bizonyítékot szolgáltatott számára. Nem dorgálta a férfit, hogy kétségei vannak. Nem követelte Thomastól, hogy higgyen pusztán azért, mert Jézus ezt mondta. Jézus így kezelte a kételyeket - további bizonyítékokkal kedveskedett.
Ha szilárd tényen alapul, amit tanít; ha a Szentírásból bizonyítható, amit tanít; akkor nem kell nehézkezűnek lenned. A szentíráson alapuló védekezéssel egyszerűen igazolhatja ügyének helytállóságát bármely disszidens számára. (1 Pet. 3:15) Ha viszont nem tudod bizonyítani, hogy mitől kéred másokat, akkor a megfelelés eléréséhez más módszereket kell használnod - keresztény nélküli módszereket.
A Kormányzó Testület olyan tanításokkal áll elő, amelyekre nincs szentírási alap (lásd a legutóbbi megértést) Mt. 24: 34 és a Mt. 24: 45 47- csak két példa), és amelyek valójában ellentmondanak a Szentírásnak; mégis azt mondják nekünk, hogy feltétel nélkül higgyünk. Azt mondják, hogy az el nem fogadás egyenértékű lenne Isten ihletett szavának kételkedésével. Lényegében azt mondják nekünk, hogy ha nem hiszünk, akkor vétkezünk; mert a kételkedő ember rosszabb, mint hit nélkül. (1 Tim. 5: 8)
Ennél is furcsább ebben a helyzetben, hogy éppen azok a publikációk ellentmondanak nekünk, amelyekben azt mondják nekünk, hogy higgyünk úgy, mintha Isten Igéje lenne. Vegyük példaként ezt a kiváló cikket a Őrtorony „A vallási hit érzelmi mankó?” címmel Miközben sok megalapozott és jól megalapozott megjegyzést tesz, egyértelmű, hogy a cikk a hamis vallásúak felé irányul. A legtöbb Jehova Tanú feltételezése az lenne, hogy mi már gyakoroljuk azt, amit a cikk tanít, ezért vagyunk igazak. De próbáljuk elfogulatlanul és nyitottan gondolkodni ezeken a pontokon, igaz? Nézzük meg, vajon csak annyira vonatkozhatnak-e ránk, mint hamis vallású valakire.

„Az érzelmi mankó az önmegtévesztés egyik formája, amely arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a valóságot, és megakadályozza, hogy logikusan érveljen.” (1. Pont)

Természetesen nem akarunk olyan érzelmi mankóval támogatni magunkat, amely miatt figyelmen kívül hagynánk a valóságot és megakadályoznánk a logikus érvelést. Ezért, ha a Vezető Testület új tanításával gondolkodunk, és megállapítjuk, hogy logikusan nincs értelme, mit kell tennünk a cikk szerint. Nyilvánvaló, hogy ennek elfogadása egyébként a valóság figyelmen kívül hagyását jelentené. Mégis, nem éppen ezt mondták nekünk?

„Egyesek a hitet a gyengeséggel azonosítják. Azt mondják, hogy az emberek, akik a hithez fordulnak, nem akarják maguknak gondolkodni, vagy nem engedik meg a bizonyítékoknak, hogy befolyásolják a hitüket. Az ilyen szkeptikusok azt sugallják, hogy az erős vallásos hittel rendelkezők figyelmen kívül hagyják a valóságot. ”(Parn. 2)

Nem vagyunk hiszékenyek, igaz? Nem vagyunk olyanok, amelyek „nem akarnak magunknak gondolkodni”, és nem hagyjuk figyelmen kívül azokat a „kemény bizonyítékokat” sem, amelyek befolyásolhatják hitünket. Ez az érvelés Isten szaván alapszik, és a Vezető Testület ezt a cikket felhasználva tanítja meg nekünk ezt az igazságot. Ugyanakkor arra tanítanak bennünket, hogy az önálló gondolkodás rossz tulajdonság. Független miktől vagy kitől? Jehova? Akkor nem tudtunk többet megegyezni. A fent felsorolt ​​legújabb fejlemények alapján azonban úgy tűnik, hogy az irányító testülettől független gondolkodás az, amit gondolnak.

„A Biblianek sok mondanivalója van a hitről. Ugyanakkor semmiképpen nem ösztönöz bennünket, hogy hűséges vagy naiv. Ugyancsak nem igazolja a mentális lustaságot. Éppen ellenkezőleg, azt jelöli azokat az embereket, akik minden szavukba hittek, tapasztalatlannak, akár ostobanak. (Példabeszédek 14: 15,18) Tényleg milyen bolondos lenne számunkra elfogadni egy ötletet valódinak a tények ellenőrzése nélkül! Ez olyan lenne, mintha befednénk a szemünket, és megpróbálnánk átlépni egy forgalmas utcát, csak azért, mert valaki azt mondja nekünk, hogy tegyük meg. ”(Parn. 3)

Ez kiváló tanács. Természetesen annak kellene lennie. Ez Isten szavából vett tanács. Mégis, az a forrás, amely arra utasít bennünket, hogy ne „tegyünk hitet minden szavunkban”, másutt azt is mondja nekünk, hogy nem szabad kételkednünk a Kiadóság által kiadott kiadványainkon keresztül elhangzott szavakban. Isten szavából itt arra utasítanak bennünket, hogy a „tapasztalatlanok és ostobák” hitet adnak minden hallott szavuknak, ugyanakkor azt is követelik tőlünk, hogy higgyünk el mindent, amit mondanak, még akkor is, ha nem találunk rá bizonyítékot. Valójában, ahogyan ezen a fórumon újra és újra bemutattuk, a bizonyítékok gyakran ellentmondanak annak, amit tanítunk, ennek ellenére figyelmen kívül kell hagynunk ezt a valóságot és csak hinnünk kell.

„A vak hit ösztönzése helyett a Biblia arra ösztönöz minket, hogy tartsuk nyitva az ábrás szemünket, hogy ne tévesszenek meg minket. (Máté 16: 6.) Az „értelem erejének” felhasználásával nyitva tartjuk a szemünket. (Róma 12: 1.) A Biblia arra késztet minket, hogy a bizonyítékokkal érveljünk és tényeken alapuló, megalapozott következtetéseket vonjunk le. ” (4. bekezdés)

Ismételjük meg ezt az utolsó mondatot: „A Biblia arra késztet minket, hogy a bizonyítékokkal érveljünk, és tényeken alapuló, megalapozott következtetéseket vonjunk le.”  Ez felkészít minket!  Nem egyének csoportja, akik viszont megmondják nekünk, miben hinnünk. A Biblia kiképez minket. Jehova külön-külön azt követeli tőlünk, hogy a bizonyítékok alapján gondolkodjunk és szilárd következtetéseket vonjunk le, nem azon alapulva, amit mások követelnek tőlünk, hanem a tényeket.

„A Thesszalonika városában élő keresztényeknek írt levelében Pál arra buzdította őket, hogy válasszanak szelektíven abban, amiben hisznek. Azt akarta, hogy „mindenről gondoskodjanak” (1 Thesszalonika 5:21). (5. bekezdés)

Pál arra biztatta a keresztényeket, hogy legyenek szelektívek, de vajon ma a földön volt-e, vajon ez az utasítás nem ütközne-e szervezetünk tanával, amely nem teszi lehetővé számunkra, hogy kiválasszuk, mely tanításokat nem fogadjuk el? Igaz, hinnünk kell mindazt, amit a Biblia tanít. Erről nincs vita. Más kérdés azonban a férfiak értelmezése. A bibliai parancs az, hogy „mindenről gondoskodni kell”. Ezt az irányt minden egyes keresztény megkapja, nem csak azoknak, akik vezetnének minket. Hogyan „győződjön meg” mindegyikünk? Mi az a szabvány vagy mérőpálca, amelyet használnia kell? Ez Isten Szava és egyetlen Isten Szava. Jehova szavát használjuk annak biztosítására, hogy a kiadványokban tanítottak igazak legyenek. A Bibliában nincs olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné számunkra, hogy feltétel nélkül elfogadjuk az emberek tanítását.
Tekintettel arra, amit ebben a cikkben tanítottunk nekünk, legkevésbé sem mondhatni, hogy továbbra is feltétel nélküli hitre van szükségünk az irányító testület tanításaiban. Egy olyan szervezetben, amely az igazságot olyan nagyra becsüli, hogy valójában megjelölésként használjuk, ez a kettősség zavarba ejtő. Csak azt feltételezhetjük, hogy megkerüljük az ellentmondást, ha elménkben azt képzeljük el, hogy az irányító testület tanításai valamilyen módon kivétel a szabály alól. Ha Jehova azt mondja nekünk, hogy tegyünk valamit, akkor is, ha nem értjük; akkor is, ha első pillantásra ellentmondásosnak vagy tudománytalannak tűnik (amint elsőre a vér elleni végzésnek tűnt), feltétel nélkül tesszük, mert Jehova nem tévedhet.
Azáltal, hogy a Kormányzó Testület utasítását a Mindenható Isten utasításaihoz hasonlítottuk, megengedtük nekik, hogy „a szabály alól kivétel” státuszt kapjanak.
De hogyan állhat a tökéletlen emberekből álló és a sikertelen értelmezések rettentő nyilvántartásával rendelkező irányító testület ilyen látszólagosnak tűnő álláspontra? Úgy tűnik, ennek az az oka, hogy átvették Jehova által kijelölt kommunikációs csatorna palástját. Úgy gondolják, hogy Jehova nem közvetlenül kommunikál népével, és nem egyszerűen Jézus Krisztust használja erre, hanem egy embercsoport tartozik ebbe a kommunikációs láncba. Ez egy bibliai tanítás? A legjobb, ha ezt meghagyja egy másik bejegyzésnek. Elég, ha azt mondjuk, hogy a Szentírásból és saját kiadványainkból itt egyértelműen megállapítottuk, hogy vagyunk kötelesség alatt hogy Isten gondolkodjon magunkon, gondoskodjon mindenről, nem hajlandó vakon hinni minden szóban, függetlenül attól, hogy a tökéletlen emberi forrás mennyire megbecsüli, vizsgálja felül a bizonyítékokat, vegye figyelembe a tényeket és vonja le saját következtetéseinket. A Biblia arra tanácsol minket, hogy ne tegyünk hitet az emberekben és az ő szavaikban. Csak hitet kell tennünk Jehova Istenben.
Most mindannyian rajtunk múlik, hogy engedelmeskedjünk Istennek, mint uralkodónak, mint embereknek. (5: 29 cselekedetek)

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    24
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x