Úgy hittem fel, hogy elhittem, életmentő üzenetet hirdetünk. Ez nem a bűn és a halál, hanem az Armageddon örök pusztulása által okozott üdvösség értelme. Kiadványaink Ezékiel üzenetéhez hasonlítják, és figyelmeztetnek bennünket, hogy Ezékielhez hasonlóan, ha nem járunk ajtótól házig, vérbűntudatot fogunk elszenvedni.

(Ezekiel 3: 18) Amikor azt mondom valaki gonosznak: „Biztosan meg fogsz halni”, de nem figyelmezteted őt, és nem beszélsz azzal, hogy figyelmeztesse a gonoszt, hogy forduljon el gonosz útjából, hogy életben maradjon, az ő hibája, mert gonosz, de vissza fogom kérni a vérét tőled.

Most hadd illesszek be egy kis felelősségkorlátozást ide: Nem azt mondom, hogy ne kellene prédikálnunk. Jézus Urunk parancsára vagyunk, hogy tanítványokat készítsünk. A kérdés a következő: Mit parancsolunk prédikálni?
Jézus azért jött a földre, hogy hirdesse a jó hírt. Üzenetünk azonban figyelmeztetés a gonoszoknak, hogy örökké meghalnak, ha nem hallgatnak ránk. Alapvetően azt tanítják nekünk, hogy az Armageddonban meghaló földi emberek vére a kezünkre kerül, ha nem hirdetünk. Jehova Tanúi közül hány ezer hitte ezt az 60 első 20 éveibenth Század. Mégis mindenki, akinek prédikáltak, akár elfogadta az üzenetet, akár nem, holtan végződött; nem Isten kezén, hanem az öröklött bűn miatt. Mindannyian Hádészbe mentek; a közös sír. Így publikációink szerint mindezek a halottak fel fognak támadni. Tehát vérbűntudat nem merült fel.
Ez arra késztette, hogy rájöjjek, hogy prédikáló munkánk soha nem az emberek figyelmeztetéséről szólt Armageddonról. Hogy lehet az, amikor az üzenet 2,000 éve folyt és Armageddon még mindig nem történt meg. Nem tudhatjuk, mikor fog eljönni az a nap vagy óra, ezért nem változtathatjuk meg prédikációs munkánkat, hogy figyelmeztetést adjunk a közvetlen pusztulás ellen. Igaz üzenetünk évszázadok óta nem változott. Mint Krisztus napjaiban, úgy van ez most is. Jó hír ez a Krisztusról. Istennel való megbékélésről szól. Olyan mag gyűjtéséről van szó, amely által a nemzetek megáldják magukat. Azoknak, akik válaszolnak, lehetőségük van az egekben Krisztussal lenni, és szolgálni a földi paradicsom helyreállításában, részt véve a nemzetek gyógyításában. (26Móz 4: 3; Gal 29:XNUMX)
Azok, akik nem hallgatnak, nem feltétlenül veszítenek teljesen. Ha ez lenne a helyzet, akkor senki sem fog feltámadni Krisztus idejétől kezdve - legalábbis senki sem a kereszténységből. Az az üzenet, amelyet állítólag hirdetnünk kell, nem a megsemmisülés elől Armageddonon, hanem az Istennel való megbékélésről szól.
Az emberek prédikálásának mesterséges sürgetése, amelynek célja az emberek megmentése a közvetlen pusztulástól, megváltoztatta az életet és megzavarta a családokat. Elgondolkodtató is, mert feltételezi, hogy tudjuk, milyen közel van ez a pusztulás, amikor a történelem tényei kiderítették, hogy fogalmunk sincs. Ha az első Őrtorony megjelenésétől számolunk, több mint 135 éve hirdetünk közvetlen pusztulást! Ez azonban ennél is rosszabb, mert a Russellet befolyásoló tantételek legalább 50 évvel ezelőtt keletkeztek, mielőtt megkezdte prédikáló munkáját, vagyis a vég közelségének sürgős üzenete két évszázad óta a keresztények ajkán van. Természetesen visszaléphetnénk még messzebbre, ha választanánk, de a lényeg elhangzott. A keresztények vágya, hogy ismerjék a megismerhetetlent, a jó hír valódi üzenetétől való eltéréshez vezetett valamikor az első században. Ez elmozdította ezeknek a figyelmét - egy időre magam is -, így egy megváltozott és romlott Krisztus jó hírét hirdettük. Milyen veszély fenyegeti ezt? Pál szavai eszembe jutnak.

(Galáciák 1: 8, 9) . . .Amellett azonban, ha mi vagy egy angyal a mennyből kiállítanánk nektek jó hírként valami olyasmit, amely túlmutat azon jó híren, amelyet nekünk hirdettünk, hadd legyen átkozott. 9 Mint már korábban elmondtuk, most ismét azt mondom: bárki, aki jó hírnek számít neked valami olyasmire, amit elfogad, azon túl van, hogy átkozott legyen.

Még van idő a dolgok rendezéséhez, ha bátorságunk van erre.

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    34
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x