Szeretnék bemutatni egy új funkciót a webes fórumunkban, amelynek célja, hogy sokak számára segítséget nyújtson az igazság traumatikus felébresztésének erős, egymással ellentmondó érzelmeivel.

Még 2010-ben kezdtem felébredni a valóságban, amely Jehova Tanúinak Szervezete, amikor kiadták az ostoba, egymást átfedő nemzedékek doktrínáját, és elkezdték az önpusztító lefelé vezető spirált. Úgy tűnik, hogy nem veszik figyelembe ezt a tendenciát, amely - szerény véleményem szerint - teljesíti a Példabeszédek 8:19 szavakat.

„A gonoszok útja olyan, mint a homály; nem tudták, miben botladoznak tovább. (Példabeszédek 4:19)

Sok, a Szervezettől származó tanítás és útmutatás, különösen a műsorokból, annyira rosszul tanácsos és eredménytelen saját céljaikhoz, hogy felmerüljen azon, mi történik valóban magas szintű megbeszéléseik során.

Nehéz nekem alkalmazni Jézus ezeket a szavait napjaink JW generációjára.

„Amikor egy tisztátalan szellem jön ki az emberből, áthalad az elárasztott helyeken, pihenőhelyet keresve, és senkit sem talál. 44 Azt mondja: „Visszamegyek a házamba, ahonnan költöztem”; és érkezéskor elfoglalta, de tisztaként söpört és díszített. 45 Akkor megy az útjába, és hét különféle szellemet vesz magával, amelyek gonoszabbak, mint maga, és miután beléptek, ott lakoznak; és annak az embernek a végső körülményei még rosszabbá válnak, mint az első. Így lesz ez a gonosz generáció is. ”(Matthew 12: 43-45)

Bár igaz, hogy soha nem voltunk teljesen mentesek a hamis tantól, legalábbis életem során, fiatalságom napjaiban jó szellem volt. Úgy érzem, hogy Jehova sok lehetőséget adott nekünk a vezetõknek a múlt téves tévedéseinek kijavítására, de többnyire minden ilyen alkalommal rossz elágazást választottak az úton. Még most sem késő; mégis kétlem, hogy mentális lelkiállapotban vannak-e bűnbánatra és „megfordulni”. Úgy tűnik, hogy az Isten által az emberekbe fektetett szellem visszavonult, és mivel a tér üres volt, de tiszta, más szellemek jöttek be, és „a szervezet végső körülményei rosszabbá váltak, mint az első”.

Az Úr „türelmes velünk, mert nem vágyik arra, hogy bárki is megsemmisüljön, hanem arra vágyik, hogy mindenki megtérjen”. (2 Péter 3: 9.) Időbe telt, de végül az elrejtett dolgok lelepleződtek, és ezek sok őszintén okot adnak arra, hogy komoly önvizsgálatot folytassanak.

Mert nincs semmi rejtett, amely nem válik nyilvánvalóvá, és semmi gondosan elrejtett, ami soha nem válik ismertté és soha nem kerül szabadba. (Luke 8: 17)

A jó szívűeket szerető Atyánk hívja meg. Ennek ellenére az utazás erős érzelmekkel teli. Amikor valaki közeli hozzánk meghal, a bánat öt szakaszát éljük át: tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás. Természetesen személyiségtípusonként különbözünk attól, hogy hogyan éljük át ezeket a szakaszokat. Nem vagyunk mind egyformák. Néhányan sokáig maradnak a harag fázisában; mások fújják át.

Ennek ellenére azzal kezdjük, hogy tagadjuk, hogy valóban van probléma; akkor haragot érzünk, amiért annyi évig megtévesztenek és félrevezetnek minket; akkor kezdjük azt gondolni, hogy még mindig van mód megtartani azt, ami megvolt, kiigazításokkal („Talán megváltoznak. Várjon, amíg Jehova megoldja a dolgokat.”); akkor átmegyünk valamilyen depressziós szinten, némelyik akár az öngyilkosság mérlegelésének mértékéig is, míg mások elveszítik minden hitüket Istenben.

Az a szakasz, amelyet gyorsan el akarunk érni, saját mentális és lelki egészségünk érdekében, az az fokozatos elfogadás. Nem elég csak elfogadni az új valóságot. Inkább azt akarjuk elkerülni, hogy soha ne essünk vissza olyan gondolkodásmódba, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mások irányítsanak minket. Továbbá nem akarjuk pazarolni azt, amit kaptunk. Most lehetőségünk van a fejlődésre. Hogy megváltoztassuk az embert, olyanná váltunk, ami méltó Isten szeretetére. Tehát el akarjuk érni azt a létállapotot, ahol nem sajnálattal, hanem hálával köszönhetünk a múlthoz Isten türelméért, miközben egy teljesen új és dicsőséges nap elé nézünk.

Amit átéltünk, bármennyire is nehéz volt egyesek számára, eljutott ebbe a csodálatos helyre, ahol minden előttünk dicsőség. Mi a 30, 40 vagy 50 év fájdalom és szenvedés, ha végül egy örökkévalóságot kapunk mennyei Atyánkkal és Jézus testvérünkkel? Ha át kellett esnem a szenvedésen, ugyanúgy, mint a mi Urunk, hogy megtanulhassam az engedelmességet és tökéletessé válhassak, mások szolgálatának végéig, amikor helyreállítom őket Isten családjában 1,000 éves igaz uralom alatt, akkor vigyem tovább ! Adj nekem többet, hogy még inkább készen álljak az elkövetkező csodákra.

Személyes tapasztalatok megosztása

Ennek az új szolgáltatásnak az a célja, hogy lehetővé tegye mindannyiuk számára, aki ezt szeretné, megosztani saját útját. Katartikus lehet, ha kifejezed magad másoknak, megosztod, amit átéltél vagy még mindig átélsz.

Mindannyiunknak más mesét kell elmondani, mégis sok olyan közös vonás van, amelyekhez mások képesek lesznek viszonyulni, és amelyekből erőt meríthetnek. Összejövetelünk célja „egymást szeretetre és jó cselekedetekre uszítani”. (Zsidók 10:24)

Ebből a célból felkérek mindenkit, aki e-mailt szeretne küldeni nekem személyes tapasztalataival, és amelyek úgy érzik, hogy másoknak segíthetnek megbirkózni a JW.org indoktrikciójának ébredés traumájával egy új nap fényében.

Nem akarjuk ezt felhasználni arra, hogy megcsaljuk sem a szervezetet, sem az egyéneket, pedig a folyamat elején gyakran nagy haragot érzünk. Mindannyian szükségét érezzük annak, hogy időről időre szellőztessünk, akár dühöngeni és dühöngeni, de ezeknek az élményeknek, bár őszinték és szívből fakadóak, a végső cél a szerelemben való felépülés, ezért szavainkat sóval szeretnénk ízesíteni. (Kolossé 4: 6.) Ne aggódjon, ha úgy érzi, hogy Ön nem elég jó író. Én és mások készségesen felajánljuk szerkesztőségünket.

Ha szeretné megosztani tapasztalatait a csoporttal, kérjük, írjon nekem a meleti.vivlon@gmail.com e-mail címen.

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    11
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x