„… Ön elhatározta, hogy ennek az embernek a vérét hozza magunkra.” (ApCsel 5:28)

 
A főpapok, a farizeusok és az írástudók mind összeesküdtek, és sikerült megölniük Isten Fiát. Nagyon nagy vérben voltak bűnösök. Mégis itt játsszák az áldozatot. Ártatlan vezetőkként ábrázolják magukat, akik csak a munkájukat végzik. Végül is ők voltak a Nép és Jehova közötti kijelölt kommunikációs csatornák, nem? Mennyire igazságtalan ezeknek az alacsonyan elterjedt népeknek, hogy megpróbálják őket hibáztatni a történtekért. Jézus magára hozta az egészet. A zsidó vezetők tudták ezt. Ezek a tanítványok aláássák az emberek bizalmát vezetőik iránt, akiket maga Jehova nevezett ki a nyája fölé. Ha valóban probléma adódott, akkor ezeknek az úgynevezett apostoloknak meg kell várniuk, hogy Jehova kijavítsa. Nem szabad előre szaladniuk. Végül is ezek a zsidó vezetők annyit teljesítettek. Náluk volt a csodálatos templom, az ókori világ csodája. Egy ókori nép felett uralkodtak, akik jobbak és áldottabbak voltak, mint a föld bármely más népe, ide értve a rómaiakat is. Ezek a vezetők Isten választottjai voltak. És Isten áldása nyilvánvaló volt rajtuk.
Milyen igazságtalan, mennyire gonosz az úgynevezett Messiás tanítványai, hogy megpróbálják őket rossz fiúvá tenni.
Tehát mi volt a válaszuk ezeknek a Mindenható Isten szegény, szorgalmas, hű szolgáinak a tanítványok által bemutatott bizonyítékokkal? Figyelembe vették-e a szentírási hivatkozásokat, amelyek e kihívók helyzetének alátámasztására szolgálnak? Nem, nem hallgattak volna rájuk. Figyelembe vették-e a szent szellem bizonyítékait, amellyel ezek csodálatos gyógyulásokat hajtottak végre? Megint nem, mert szemet hunytak az ilyen események előtt. Nem adnának negyedet a fejükben egyetlen olyan érvnek sem, amely kipróbálná a kényelmes önfelfogást és megkockáztatná a felbuzdult helyzetüket. Ehelyett felkorbácsolták ezeket az embereket, és amikor ez nem akadályozta meg őket, meggyilkolták számuk egyikét, majd gonosz üldöztetést indítottak ellenük. (Acts 5:40; 7:54-60; 8:1)
Ez valamelyiknek ismerős?

W14-től 7/15 p. 15 Felirat: "Kerülje el a hitehagyottakkal folytatott vitákat"

W14-től 7/15 p. 15 Felirat: „Kerülje el a hitehagyottakkal folytatott vitákat”


Ez a színpadi illusztráció olyan áldozattá vált tanúkat mutat be, akik bátran viselik a verbális üldöztetést, amelyet a gonosz, rakoncátlan hitehagyottak hoznak rájuk. Körülbelül harminc évvel ezelőtt voltak olyan csoportok, amelyek így jártak el, a kerületi kongresszusok, sőt a Bétel-irodák pikettjein. Manapság számos olyan webhely létezik, amelyek megtámadják az irányító testületet, és részt vesznek a tanúk megsemmisítésében. A Szervezetnek azonban alig kell tartania az ilyenektől. Valójában jobban járnak miattuk, mert ezek a támadók támogatják azt az illúziót, hogy üldöznek minket. Az üldöztetés azt jelenti, hogy megkapjuk Isten jóváhagyását. Segít nekünk az áldott áldozat eljátszásában.

„. . "Boldog vagy, ha az emberek szemrehánynak téged és üldöznek téged, és hazugságomban hazugsággal mindenféle gonosz dolgot mondanak ÖN ellen. 12 Örvendezz és ugorj az örömért, mivel a jutalmatok nagy az égben; mert így üldözték a prófétákat ÖN előtt. ”(Mt 5: 11, 12)

És fordítva: ha mi vagyunk az üldözők, akkor ez nem jelenti azt, hogy Jehova áldásával és jóváhagyásával rendelkezünk. Az az elképzelés, hogy az igazi keresztények bárkit üldöznek, számunkra anatéma. A hamis vallás üldözi az igazi keresztényeket. Ez az egyik módja annak, hogy megkülönböztessük az igaz kereszténységet a hamis fajtától. Tehát, ha úgy látjuk, hogy üldözünk másokat, ez nem tesz jobbá minket, mint azok a vallások, amelyekre lenézünk.
Ezért el kell játszanunk az áldozatot, és mindenkit képmutató, kígyó a fűben hitehagyónak kell festenünk, hogy életünket nyomorúságossá tegyük, aláássuk hitünket és tönkretegyük vallásunkat. Tehát, ha valaki nem ért egyet egy tanítással, még alapos Szentírás alapján sem, akkor feltételezzük, hogy úgy tekintünk rá, mintha ő lenne a fent látható dühös tüntetők egyike. Ő az üldöző, nem mi.
Ugyanakkor egyre növekszik a valóság, amely azzal fenyeget, hogy elpusztítja ezt a gondosan felépített és megőrzött önképét.
Személyes tapasztalatokból, valamint ismert és megbízható forrásokból származó első kézből származó beszámolókból elmondhatom, hogy a gyülekezetekben már csendes üldözés folyik. Olyan cikkek és illusztrációk inspirálva, mint amelyeket csak most tanulmányoztunk az Őrtorony 2014. júliusi tanulmányi kiadásában, a jó szándékú vének olyan téves buzgalommal működnek, amelyről a tarsusi Saul ismert volt, aktívan keresnek minden kérdezőt amit tanítanak.
Képzelje el, hogy kineveznek vénnek, majd a fióktelep összekeveri, mert korábban egy-két levelet írt, mert aggasztotta a magazinokban bemutatott tanítások szentírási alapja. Mielőtt bármilyen megbeszélést fontolgatnának, először megnézik az aktáikat. (A ben írt leveleket soha nem semmisítik meg, bár évek telhetnek el.)
Képzelje el, hogy egy közeli hozzátartozója elmondja a körzetfelügyelőnek egy privát megbeszélést, amelyet az Őrtorony cikkében egy bizonyos tanítással kapcsolatban aggodalmának kellett kifejeznie, és végül eltávolították a kiváltságaitól. Képzelje el, hogy két vén kihallgatja „hűséges és diszkrét rabszolgához való hűségét”, vagyis az irányító testületet. Képzelje el, hogy utalásokat tesz a Szentírásokra, amelyeket az idősebbek nem hajlandók olvasni és megfontolni. Képzelje el, hogy csak a kiadványokból származó hivatkozások alapján állítson alapos érveket, hogy az idősebbek kövesen üljenek, figyelmen kívül hagyva az Ön logikáját és érvelését. Hogyan taníthatnák meg az emberek a Biblia használatát az ajtóban, hogy megtagadhassák a Szentírás vitáját?
Ennek oka - állítólag újra és újra - az az oka, hogy a szabályok megváltoznak, amikor megkérdőjelezzük az irányító testület bármely tanítását. A márkák megkérdezésének egyszerű cselekedete a lehetséges hitehagyás. Tehát bármi, ami az ember szájából kijön, beszennyeződik.  az Őrtorony éppen azt mondta nekünk, hogy ne vegyenek részt vitákban a hitehagyókkal, tehát az idősebbeknek nem kell szentírásból érvelniük.
Már régóta megbízható barátok mondták nekem, hogy még ha be is tudjuk bizonyítani, hogy egy tanítás helytelen, várnunk kell arra, hogy az irányító testület megváltoztassa azt. Addig el kell fogadnunk.
Hivatalosan nem tartjuk tévedhetetlennek az irányító testületet. Nem hivatalosan elismerjük, hogy tökéletlenek és hibázhatnak. A való életben azonban tévedhetetlennek kezeljük őket. Az ötlet legjobban így foglalható össze: „Mindent kezelj Isten saját igazságaként - további értesítésig.”
Kihívás esetén az áldozatot, a szegény üldözött igaz hitet játsszák. Azonban kit kipróbálnak és tesztelnek? Kit verbálisan korbácsolnak, bántalmaznak, megvetnek, sőt metaforikusan megölnek azzal, hogy elválasztják a rokonságtól és rokontól?
A Szervezet valóban nem aggódik a csúnya, névadó hitehagyók miatt. Kedvelik őket, mert illuzórikus jóváhagyási pecsétet adnak nekik.
Amit a Szervezet mélyen aggaszt, azok az igazi keresztények, akik Isten szavát az ember fölé helyezik. Azok a keresztények, akik nem élnek vissza, nem ijesztgetnek és nem fenyegetnek, de sokkal erősebb fegyverrel fedezik fel a hamisságot és képmutatást - ugyanazt a fegyvert, amelyet mesterük használt, amikor más hasonló ellenfelekkel és ellenállókkal szembesültek: Isten Igéje.
Újra és újra jelentéseket kapunk, amelyek azt mutatják, hogy az idősebbek képtelenek legyőzni e hűségesek szentírási érveit. Egyetlen védekezésük az, hogy visszaszorulnak azokra a taktikákra, amelyeket első századi társaik elhallgattattak a keresztények között. Ha azonban ezt tovább tartják, és nem térnek meg, hasonló vereséggel és minden valószínűség szerint hasonló ítélettel fognak találkozni.

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    19
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x