WT-tanulmány: "Tanúi leszel nekem"

„[Jézus] így szólt hozzájuk: »…Tanúim lesztek…
a föld legtávolabbi részéig.” – ApCsel 1:7, 8

Ez a második egy kétrészes tanulmány, amelynek célja láthatóan megerősíteni a nevünk, „Jehova Tanúi” állítólagos isteni eredetébe vetett hitünket.
A 6. bekezdésben rátérünk a cikk témájára azzal a kérdéssel, „Miért mondta Jézus: „Tanúi lesztek me"nem Jehovától?" Ennek oka az, hogy olyan izraelitákkal beszélt, akik már Jehova tanúi voltak. Igaz, hogy Jehova egy helyen – és csak egy helyen – az izraelitákat említi tanúiként. Ez történt 700 évvel Jézus érkezése előtt, amikor Jehova metaforikus bírósági forgatókönyvet mutatott be, amelyben az izraeliták bizonyítékokat mutattak be az ő nevében az összes pogány hatalom előtt. Azonban – és ez kulcsfontosságú érvelésünk szempontjából – az izraeliták soha nem hivatkoztak önmagukra, és más nemzetek sem emlegették őket „Jehova Tanúiként”. Ezt a nevet soha nem adták nekik. Egy metaforikus drámában játszott szerep volt. Nincs bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúinak tartották magukat, vagy hogy az átlagos izraelita azt hitte volna, hogy még mindig a tanú szerepét tölti be valamilyen globális drámában.
Tehát azt állítani, hogy Jézus zsidó követői már tudatában voltak annak, hogy ők Jehova Tanúi, feszíti a hiszékenységet. Azonban még ha ezt tényként fogadjuk is el, a pogány keresztények milliói, akik alig 3 és fél évvel később kezdenek belépni a gyülekezetbe, nem tudnák, hogy Jehova Tanúi. Tehát ha valóban ez lenne az a szerep, amelyet a keresztények túlnyomó többsége játszana, akkor miért ne tájékoztatná őket erről Jehova? Miért vezetné félre őket azzal, hogy más szerepet szán rájuk, ahogy az alább felsorolt, a keresztény gyülekezetnek írt ihletett útmutatásból is látható?
(Köszönöm menj ki Katrina amiért összeállította nekünk ezt a listát.)

• „…a helytartók és királyok előtt én kedvemért, tanúságul nekik és a nemzeteknek.” (Mt 10)
• „…állj a helytartók és a királyok elé az én kedvemért, tanúságul nekik.” (Márk 13:9)
• „Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában…” (ApCsel 1:8)
• „János tanúságot tett róla, [Jézus]” (János 1:15)
• „És az Atya, aki elküldött engem, maga tett bizonyságot rólam…” (János 5:37)
• „…és az Atya, aki elküldött engem, bizonyságot tesz rólam.” (János 8:18)
• „…az igazság szelleme, amely az Atyától származik, hogy bizonyságot tesz rólam; és ti pedig tanúskodjatok…” (János 15:26, 27)
• „Nehogy ez továbbterjedjen az emberek között, fenyegessük meg őket, és mondjuk meg nekik, hogy ezen a néven ne beszéljenek többé senkivel.” Ezzel felhívták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne mondjanak semmit, és ne tanítsanak Jézus neve alapján.” (ApCsel 4:17, 18)
• „És tanúi vagyunk mindannak, amit tett a zsidók országában és Jeruzsálemben.” (ApCsel 10:39)
• „Róla tesznek tanúbizonyságot minden próféta…” (ApCsel 10:43)
• – Ezek most a tanúi a nép előtt. (ApCsel 13:31)
• „…a látottak és hallottak tanúja leszel minden ember előtt.” (ApCsel 22:15)
• „… és amikor a te tanúd István vére kifolyt…” (ApCsel 22:20)
• „Mert ahogyan alapos tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúskodnotok Rómában is…” (ApCsel 23)
• „…tanúja mind annak, amit láttál, és annak, amit látni fogok, tisztelve engem.” (ApCsel 26:16)
• „…mindazokat mindenütt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.” (1Korinthus 1:2)
• „…ahogyan a Krisztusról szóló bizonyságtétel megszilárdult közöttetek…” (1Kor 1)
• „…aki mindenkinek megfelelő váltságdíjat adott – erről kell tanúbizonyságot tenni a maga idejében.” (1Timótheus 2:6)
• „Ne szégyelld tehát sem a mi Urunkról szóló tanúbizonyságot, sem engem…” (2Timótheus 1:8)
• „Ha szidalmaznak Krisztus nevéért, boldogok vagytok, mert a dicsőség lelke, igen, Isten lelke nyugszik rajtatok. De ha valaki keresztyénként szenved, ne szégyellje magát, hanem továbbra is dicsőítse Istent, miközben ezt a nevet viseli.” (1Péter 4:14,16)
• „Mert ez az a bizonyságtétel, amelyet Isten ad, az a tanúságtétel, amelyet Fiáról tett… nem bízott abban a tanúságtételben, amelyet Isten adott Fiáról.” (1János 5:9,10)
• „… mert Istenről beszélek, és Jézusról tanúskodtam.” (Jelenések 1:9)
• "...megtartottad a szavamat, és nem bizonyultál hamisnak a nevemhez." (Jelenések 3:8)
• „…és legyen a tanúságtétel munkája Jézusról.” (Jelenések 12:17)
• „…és Jézus tanúinak vérével…” (Jel 17:6)
• „…akiknek az a munkája, hogy Jézusról tanúskodjanak…” (Jelenések 19:10)
• „Igen, láttam azoknak a lelkét, akiket kivégeztek azért, mert tanúságot tettek Jézusról…” (Jel 20:4)

Ez huszonhét – 27 – szentírás, amely azt mondja nekünk, hogy tegyünk tanúságot Jézusról és/vagy hívjuk segítségül vagy tiszteljük a nevét. Ne gondoljuk ezt sem kimerítő felsorolásban. Éppen ma reggel, amikor a napi bibliaolvasásom során a következőre bukkantam:

“. . De ezek azért vannak felírva, hogy elhiggyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hitnek köszönhetően az ő neve által legyen életed.” (Jn 20:31)

Ha életet nyerünk Jézus nevével, akkor bizonyságot kell tennünk róla, hogy mások is életet nyerhessenek az ő neve által. Nem Jehova nevéből nyerünk életet, hanem Krisztusé által. Ez Jehova elrendezése.
Mégis, az ehhez hasonló ritka cikkekben puszta szóhasználattal adjuk Jézus nevét, miközben hangsúlyozzuk Jehova nevét, gyakorlatilag kizárva Krisztus nevét. Ez nincs összhangban Jehova szándékával, és nem is a Krisztusról szóló örömhír üzenete.
Nevünk, Jehova Tanúi, igazolásához át kell ugornunk a kifejezetten nekünk írt Szentírást – a Keresztény Görög Iratokat –, és át kell mennünk a zsidóknak írt iratokhoz, és még akkor is csak egy olyan verset találunk, amely némi félrevezetést igényel. hogy a céljaink érdekében működjön. Egy vers a Héber Iratokban a huszonnyolc vers, és a Keresztény Írásokban is számít. Akkor pontosan miért nem nevezzük magunkat Jézus Tanúinak?
Nem javaslom, hogy tegyük. Az Istentől kapott név „keresztények”, és nagyon jól fog működni, köszönöm szépen. Ha azonban feltételezzük, hogy elnevezzük magunkat, akkor miért ne választanánk egy olyan nevet, amely mögött sokkal több a szentírási indoklás, mint „Jehova Tanúi”? Ez az a kérdés, amit egy ilyen című tanulmányban remélt volna megválaszolni, de miután az 5. bekezdésben csak felületesen megemlítette, és egy ügyvéd válaszát kifogásolná, mint „nem válaszol”, a kérdés soha többé nem vetődik fel. .
Ehelyett a cikk megismétli az 1914-es közelmúltbeli támasztékunkat és a kapcsolódó tanításokat. A 10. bekezdés ezt mondja „A felkent keresztények előre rámutattak 1914 októberére, mint jelentős dátumra… A jeles 1914-es év óta mindenki számára világossá vált „[Krisztus] jelenlétének jele”, mint a föld új királya.” Milyen gondosan megfogalmazottak ezek a kijelentések. Fenntartják a téves értelmezést anélkül, hogy nyíltan hazudnának. Egy keresztény oktató nem így mutatja ki Krisztus szeretetét tanítványai iránt. Elítélendő, ha tudatosan megengeded valakinek, hogy továbbra is hamisságot higgyen, gondosan dolgozva kijelentéseidet, hogy elkerüld a teljes igazság felfedését.
A tények a következők: A Bibliakutatók úgy gondolták, hogy 1874 Krisztus jelenlétének kezdete volt, és ezt a hitet csak az 1920-as évek végéig hagyták fel. Úgy gondolták, hogy 1914 volt a nagy nyomorúság kezdete, ezt a hiedelmet 1969-ig nem hagyták fel. A cikket a következő hétvégén tanulmányozó közlegények azonban kétségtelenül azt hiszik, hogy 1914 előtt évtizedekkel „tudtuk”, hogy ez jelzi a közelgő kezdetet. Krisztus jelenlétéről.
A 11. bekezdés kategorikusan kimondja, hogy Jézus „elkezdte kiszabadítani felkent követőit a fogságból „Nagy Babilonba”. Ismét gondosan megfogalmazva. A legújabb cikkek alapján a legtöbben azt hiszik, hogy 1919-ben Jézus azért választott minket, mert egyedül mi voltunk szabadok Babilontól, azaz a hamis vallástól. Ennek ellenére sok babiloni szokáshoz (karácsony, születésnapok, kereszt) a 20-as és 30-as években is ragaszkodtunk.
A bekezdés ezután így szól: „A háború utáni 1919-es év megnyitotta a lehetőséget egy világméretű tanú számára… a megalapított Királyság jó híréről.” A 12. bekezdés ezt a gondolatot azzal egészíti ki „Az 1930-as évek közepétől nyilvánvalóvá vált, hogy Krisztus elkezdte összeszedni több milliónyi „más bárányát” akik egy multinacionális „nagy tömeget” alkotnak” akik „kiváltságos, hogy túlélje „a nagy nyomorúságot”.
Jézus örömhíre a királyságról szólt, de az eljövendő országról, nem pedig a megalapított országról. (Mt 6) Nem volt megalapozott még. A többi juh nemzsidókra vonatkozik, nem egyesekre másodlagos üdvösségi osztályozás. A Biblia nem beszél a más birkák nagy tömege. Ezért megváltoztattuk a jó hírt. (Gal. 1:8)
A cikk további része a Jehova Tanúiként végzett prédikálómunkáról szól.

Összefoglalva

Milyen nagyszerű lehetőséget hagytunk ki! A cikket azzal tölthettük volna, hogy elmagyarázzuk, mit is jelent valójában Jézus tanújának lenni?

• Hogyan lehet valaki bizonyságot tenni Jézusról? (Re 1:9)
• Hogyan tudjuk bebizonyítani, hogy Jézus neve hamis? (Re 3:8)
• Hogyan szidalmaznak minket Krisztus neve miatt? (1Pét 4:14)
• Hogyan utánozhatjuk Istent azáltal, hogy Jézusról teszünk tanúbizonyságot? (János 8:18)
• Miért üldözik és ölik meg Jézus tanúit? (Jel 17:6; 20:4)

Ehelyett újra megkongatjuk ugyanazt a régi harangot, hirdetve azokat a hamis tanításokat, amelyek megkülönböztetnek minket az összes többi keresztény felekezettől, hogy hitet építsünk, nem Urunkban, hanem Szervezetünkben.
 

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.