[A ws15 / 02 oldalról, p. 10 április 13-19]

„Bár soha nem látta őt, imádja. Bár nem
lát
most, mégis hisz benne. ”- 1 Peter 1: 8 NWT

A heti tanulmányban található egy lábjegyzet az 2 bekezdéshez, amely így szól:

Első Péter 1: 8, 9 a keresztényeknek készült a mennyei reménytel. Alapvetően azonban ezek a szavak azokra a személyekre is vonatkoznak, akiknek földi reményük van. ”

Könnyen elismerjük, hogy ezeket a szavakat csak azok írták, akiknek mennyei reményük van.[I]
Ez felveti a kérdést: „Miért nem vonta Péter bele azokat is, akik földi reményekkel élnek?” Bizonyára tisztában volt egy földi reménnyel. Jézus bizonyosan földi reményt hirdetett. Valójában nem tette meg, és elismerésünk, hogy ezek a szavak csak „elvileg” alkalmazhatók, azt bizonyítja, hogy tisztában vagyunk a szent remények földi reményének elhagyásával. Igaz, milliók - sőt milliárdok - fognak feltámadni a földre az igazságtalanok feltámadásának részeként. (ApCsel 24:15) Azonban eljutnak oda, anélkül, hogy „hitet gyakorolnának” Jézusban. Ez aligha „hitük célja”.
Mivel nincs szentírási alapja az 1 Péter 1: 8, 9 alkalmazásának Jehova Tanúinak millióira, az irányító testület meg van győződve arról, hogy reménykedik a tökéletlen földi életben, vissza kell térniük a „meghosszabbított” fogás legújabb iterációjára.

Jézus bátor / utánozza Jézus bátorságát

E két alcím első részében (par. 3 – 6) megtanuljuk, hogyan Jézus bátran védte az igazságot, és felállt napja vallásos hatóságai előtt, akik hagyományaik szerint érvénytelenítik Isten szavát, az Isten nyájára hárítják és visszaélnek. a tekintélyük. A második alcím alatt (pars. 7-tól 9-ig) példákat mutatunk be arra, hogy miként utánozhatjuk Jézus bátorságát.
A fiatalokat arra ösztönzik, hogy bátorságuk mellett azonosítsák magukat Jehova Tanúival az iskolában. Mindannyiunkat arra buzdítunk, hogy beszéljünk „merészen a Jehova hatalma alapján” szolgálatunkban Pál és társainak az Ikoniumon utánozása során.
Itt kell szüneteltetnünk, hogy kijavítsuk a hibát az 8 bekezdésben. Nem a Jehova hatalma adta rá Pál és társai bátorságát. A eredeti görög szó szerint: "továbbra is merészen beszéltek az Úrért". A Jehova itt való beillesztésének igazolására használt sejtési tévedés téves. A kontextus bizonyítja. Beszél a jelekről és a csodákról, amelyeket az általuk elvégzett „kegyelem szava” [interlinear] által megadtak. Az apostolok Jézus, nem Jehova nevében mutatták be a gyógyulás jeleit. (3. Cselekedetek: 6) Biztosak lehetünk abban is, hogy az „Úr hatalma” kifejezés Jézusra vonatkozik, nem pedig Jehovára. Jehova „minden hatalmat… a mennyben és a földön” adott Jézusnak. (Mt 28: 18) Pál nem akart a hatalom fókuszát Isten felé irányítani, amikor maga Isten az Úrra összpontosította. Sajnos ebben nem utánozzuk Pált, és úgy tűnik, hogy soha nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy későn vonjuk be a reflektorfényt Jézustól.
Az 9 bekezdés a bátorságnak a szenvedés előtt történő bemutatásáról szól. Jelentkezés történik arra, hogy Jézus bátorságát utánozzuk, amikor valaki, akit szeretünk, meghal; ha súlyos betegségben vagy sérülésben szenvedünk; amikor depressziós vagyunk; amikor üldöztetnek minket.
Testvéreink koreai üldözésben szenvednek a bátor semlegességükért. Azon a milliónál, akik másutt élnek, ritkán, vagy akár soha nem ismertünk üldöztetést kívülről. Ennek ellenére egy kevés, de egyre növekvő számú igazi keresztény a Szervezetben kezd élni ugyanolyan üldöztetés mellett, amelyet Jézus szenvedett. Mit lehet megtanulni Jézus bátor példájából?
Ha hű az igazsághoz, ellentmondásba kerül a Szervezetünk vallási tekintélyével. Az Isten szavának erejével erősen beépített hamis tanok megdöntésére való felhívás támadásokhoz fogja vezetni azokat, akik úgy érzik, hogy hatalmuk aláásódik, akárcsak Jézus napja írástudók és farizeusok. Ne tévesszen be, háborúban vagyunk. (2Co 10: 3-6; Ő 4: 12, 13; Eph 6: 10-20)
A Szervezetben sokan vannak, akik megengedték, hogy az emberek iránti félelem eltompítsa igazságszeretetüket. Tétlenségük mentségére visszautasítják a hibás érvelést és a szentírások helytelen alkalmazását, olyan közhelyeket öntve, mint például: „Várnunk kell Jehovára” vagy „Nem szabad előre szaladni”. Elnézik a Jakab 4:17 -nél talált világos irányt:

„Ezért ha valaki tudja, hogyan kell csinálni, ami helyes, és mégis nem teszi meg, ez bűn neki. ”- James 4: 17.

Jó és jó azt mondani, hogy bátornak kell állnunk az igazságért, de hogyan kell ezt tennünk? Második része az Őrtorony A tanulmány irónikusan megadja a választ.

Jézus éber

Az 10 bekezdés megnyílik ezzel a kijelentéssel:

A megkülönböztetés jó megítélés - az a képesség, hogy megmondja a helyes és a rosszat, majd válassza ki a bölcs irányt. (Zsidó. 5: 14) Ezt a „képességet megalapozott ítéleteket hozni a szellemi ügyekben. ”

Ez az állítás, ha teljes körűen alkalmazzák, ellentmond annak a tanításunknak, miszerint az irányító testülettől kapott utasításokat, feltételezve, hogy „Hűséges rabszolga”, kérdés nélkül be kell tartani. A hű keresztények azonban nem akarják átadni képességüket, hogy megkülönböztessék a férfiak egy csoportját a rosszatól. Az ilyenek továbbra is utánozzák Krisztust az észlelés és minden egyéb dolog során - ideértve az igazság iránti szeretetét is.

Utánozza Jézus észlelését

A 15. bekezdés jó tanácsokat ad Jézus észlelésének utánzásához beszédünkben. Szavai gyakran építő jellegűek voltak, de időnként a lebontás mellett döntött, például amikor a farizeusok igazságtalanságát kellett lelepleznie. Még akkor is felépült, mert segített másoknak abban, hogy napjainak vallási vezetőit olyannak lássák, amilyenek valójában voltak, nem pedig úgy, ahogyan előre jelezték magukat.
Amikor nem ítélték el a képmutatást, Jézus szavait mindig „sóval ízesítették”. Soha nem az volt a vágya, hogy önmagát és saját bölcsességét magasztalja, hanem hogy megnyerje azok figyelmét, akik hallgatnak. (Kol 4) Úgy tűnik, hogy ma a legnagyobb prédikációs és tanítási lehetőségeink közvetlen JW-testvéreink számára vannak. Itt van egy olyan ember, aki már eljutott eddig. Elutasították a háborúban való részvételt. Nem hajlandók részt venni e világ politikai ügyeiben. Ebben utánozzák az urukat. (Mt 4: 8-10; John 18: 36) Elutasították a hamis, Isten-becstelen doktrínákat, amelyeket a keresztények túlnyomó többsége gyakorol, mint például a bálványimádás, a Szentháromság, a pokoli tűz és az emberi lélek halhatatlansága.
De még mindig hiányozunk, és az utóbbi időben úgy tűnik, hogy visszafelé haladunk. Megkezdtük a férfiak bálványozását. Ezen felül, bár Isten rengeteg időt adott nekünk (2Pe 3: 9), továbbra is ragaszkodunk az emberek hagyományaihoz, és Isten tanaiként tanítjuk őket. (Mt 15: 9; 15: 3, 6) A hagyományok a férfiakból származnak, és folyamatosan megfigyelhetők ott is, ahol nincs megalapozott alapjuk. A Szentírás szilárd támogatásának teljes hiánya ellenére továbbra is jelentősnek tartjuk 1914-et és tanítjuk, mert 140 évvel ezelőtt ezzel kezdtük, és ez megkülönböztet minket az összes többi vallástól. Azt tanítjuk, hogy a többi juh a keresztények másodosztálya, akik megtagadták azt a reményt, amelyet Jézus kínált a világ számára, mert 80 évvel ezelőtt akkori elnökünk ezt igazságként ajánlotta fel. Noha nemrégiben elutasítottuk a tanítás teljes alapját (megalapozatlan típusok és antitípusok), továbbra is gyakoroljuk ezt a hitet - a hagyomány definícióját.
Engedjük, hogy azok, akik megszabadultak az emberek hagyományaitól, utánozzák Krisztus észlelését abban, hogy tudják, mikor kell beszélni, mikor kell csendben maradni és milyen szavakat használni - „sóval ízesített” szavakat. Gyakran a legjobb egy ponttal kezdeni. Tegyen fel kérdéseket, ne tegyen nyilatkozatokat. Vezesse őket arra a következtetésre, hogy saját akaratukból érkezzenek oda. Meghúzhatjuk a lovat a vízhez, de nem tudjuk meginni. Hasonlóképpen az embert is az igazsághoz vezethetjük, de gondolkodásra késztetjük.
Ha találunk ellenállást, akkor a legjobb, ha óvatosan cselekszünk. Van bölcsességgyöngyünk, de nem mindenki fogja értékelni őket. (Mt 10: 16; 7: 6)
Az 16 bekezdés végén a következő állítást találjuk: "Hajlandóak vagyunk meghallgatni véleményüket, és adott esetben visszatérünk véleményükre." Ha csak testvéreink tartják ezt a tanácsot, amikor a Szentírás-alapú kihívások merültek fel az irányító testület tekintélyével szemben.
Az 18 bekezdés kimondja:

Nem volt örömmel elgondolkodni Jézus vonzó tulajdonságain? Képzelje el, milyen kifizetődő lenne, ha megvizsgálná más tulajdonságait, és megtudhatja, hogyan lehetünk jobban hasonlók. Tehát határozottan kövessük lépéseit szorosan.

Nem tudtunk egyetérteni. Milyen szomorú, hogy ezt nem tesszük meg. A magazin utáni folyóiratban a szervezetre és annak eredményeire összpontosítunk. A tv.jw.org havi közvetítéseiben a szervezetre és az irányító testületre összpontosítunk. Miért nem használja ezeket a hatalmas tanító eszközöket arra a célra, amelyet az 18 bekezdés mondott, hogy a leginkább „lenyűgöző” és „kifizetődő”?
Az „étkezés a megfelelő időben”, amelyet a Vezető Testület kiad, nem sokat lakozik Jézus Krisztuson. De ha Jézus bátorságát és észlelését utánozzuk, nem pedig a bűnös emberek földi bölcsességét, minden lehetőséget meg fogunk használni, hogy tanúságot tegyünk érte és kinyilvánítsuk Isten minden tanácsát, és nem fogjuk visszatartani. (Az 20-ügyek: 25-27)
_____________________________________________________
[I] A mennyei reményre utalok ebben az összefüggésben, amelyben Jehova Tanúi megértik. Ellenkező esetben kikapcsolhatná a cikk áttekintésének központi témáját. Már nem hiszem, hogy a mennyei remény azt jelenti, hogy Jézus összes testvére repül a mennybe, hogy soha ne térjen vissza. Pontosan arra utalunk, hogy ennek a reménynek a megvalósulása miként bontakozik ki, valami, amit jelenleg csak kitalálhatunk. Lehet, hogy képzettek találgatások, de a valóság kénytelen minket elrobbantani. (1Co 13: 12, 13)
 

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    45
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x