Ezen a héten az Őrtorony a tanulmány azzal a gondolattal kezdődik, hogy nagy megtiszteltetés, hogy Isten nagykövetként vagy küldöttként küldött, hogy segítsen az embereknek békés kapcsolatokat kialakítani Vele. (w14 5/15 8. o., 1,2. bekezdés)
Tíz év telt el azóta, hogy volt egy cikkünk, amely elmagyarázza, hogy a keresztények túlnyomó többsége ma nem tölti be tanulmányi cikkünk kezdő bekezdésében említett szerepet. 2 Cor. Az 5:20 arról beszél, hogy a keresztények nagykövetként szolgálnak Krisztus helyettesítésére, de a Bibliában sehol sem említik, hogy a keresztények követekként szolgálják ezeket a követeket. Mégis, egy korábbi kérdés szerint: „Ezeket a„ más juhokat ”Isten Királyságának„ követeinek ”[nem követeinek] nevezhetjük.” (w02 11/1, 16. o., 8. bekezdés)
Tekintettel arra, mennyire veszélyes bármit hozzáadni vagy elvenni Isten inspirált tanításától, amely Jézus Krisztus jó hírét illeti, meg kell csodani az oktatás célszerűségét illetően. túlnyomó többsége keresztények, akik valaha is éltek nem „követek helyettesítik Krisztust”. (Gal. 1: 6–9.) Azt gondolhatnánk, hogy ha Jézus követőinek többsége nem az ő követe lesz, akkor ezt néhányan megemlítik a Szentírásban. Azt lehetne várni, hogy a „követ” kifejezést bevezetik, hogy ne legyen összetévesztés a nagyköveti osztály és a követ osztály között, nem igaz?

(2 5 Corinthians: 20)  Követek vagyunk tehát, akik Krisztust helyettesítik, mintha Isten könyörögne rajtunk keresztül. Krisztus helyettesítőjeként könyörgünk: „Békülj meg Istennel.”

Ha Krisztus itt lenne, akkor könyörgést intézne a nemzetek elé, de nincs itt. Tehát hívei kezébe hagyta a könyörgést. Jehova tanúiként, ha házról-házra járunk, nem az a célunk, hogy könyörögjük azokat, akikkel találkozunk, hogy megbékéljenek Istennel? Miért ne hívhatna mindannyian követeket? Miért alkalmazzunk új kifejezést a keresztényekre, kivéve azt, amelyet maguk a Szentírások alkalmaznak? Azért, mert nem hisszük, hogy Krisztus követőinek többsége szellemileg felkent. Megbeszéltük ennek a tanításnak a tévedését máshol, de adjunk hozzá még egy naplót a tűzhez.
Fontolja meg üzenetünket a 20. versben: „Békülj meg Istennel.” Most nézze meg az előző verseket.

(2 Corinthians 5: 18, 19) . . .De minden Istentől származik, aki megbékélt minket önmagával Krisztus által, és a megbékélés szolgálatát adta nekünk, 19 nevezetesen az, hogy Isten Krisztus révén megbékéltette a világot önmagával, nem számolt nekik a vétkeiknek, és az egyeztetés szavát ránk adta nekünk.

A 18. vers a felkentekről beszél - akiket most követeknek neveznek - megbékéltek Istennel. Ezeket használják a megbékélésre egy világ Istenhez. 
Csak két személycsoport van itt hivatkozva. Akik kibékültek Istennel (felkent követek), és akik nem békültek meg Istennel (a világgal). Amikor a nem kibékültek kibékülnek, elhagyják az egyik osztályt, és csatlakoznak a másikhoz. Ők is felkent követekké válnak, akik Krisztust helyettesítik.
Nincs szó harmadik osztályról vagy egyének csoportjáról, egyik sem a kibékíthetetlen világról, sem a megbékélt felkent követről. A „küldöttek” nevű harmadik csoportról még itt vagy a Szentírás más pontjain sem találunk utalást.
Ismét azt látjuk, hogy annak a hibás gondolatnak az állandósítása, miszerint a keresztényeknek két osztálya vagy szintje létezik, az egyik szent lélekkel és egy nem felkent, arra kényszerít bennünket, hogy olyan dolgokat adjunk a Szentíráshoz, amelyek egyszerűen nincsenek ott. Tekintettel arra, hogy azok, akik „jó hírként jelentenek be valamit, ami meghaladja azt, amit a keresztények az első században elfogadtak, az elátkozott', és mivel arra buzdítanak minket, hogy ne csak elkerüljük a bűnt, de még csak ne is közeledjünk hozzá, vajon valóban bölcs dolog-e nekünk ilyen módon hozzáadni Isten Igéjét?

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    10
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x