[A ws15 / 02 oldalról, p. 5 április 6-12]

 „Ez az emberek ajkakkal tisztelnek engem, de a szívük távol van tőlem.” (Mt 15: 8 NWT)

„Ezért mindent, amit mondanak, megtesznek és megfigyelnek, de nem cselekedeteik szerint cselekednek, mert mondják, de nem gyakorolják azt, amit mondnak.” (Mt 23: 3 NWT)

Kíváncsi lehet, miért szakítottam meg a szokásokkal azáltal, hogy nem idézem a hét hétét Őrtorony Tanulmányi fenti szöveg. Úgy éreztem, hogy ebben a konkrét tanulmányban van valami fontosabb, amelyre érdemes összpontosítani.
Ez a tanulmánycikk sok finom szentírási pontot tartalmaz. Ez egy nagyon jó üzenet. Sajnos fennáll annak a veszélye, hogy az olvasó összekeverheti az üzenetet a messengerrel. Ez nem bizonyulna előnyösnek.

Jézus alázatos

A cikk bevezető szakaszai Jézus utánozásának szükségességére koncentrálnak. Nem lehet érvelni, hogy példaképként párt nélküli.
Először megvizsgáljuk az alázatát.

„Az alázat azzal kezdődik, ahogy magunkról gondolkodunk. „Az alázat az, ha tudjuk, mennyire alacsonyak vagyunk Isten előtt” - mondja az egyik Biblia szótár. Ha igazán alázatosak vagyunk Isten előtt, akkor is tartózkodunk attól, hogy becsljük magunkat, hogy az embertársaink felett állunk. ” - Par. 4

Nem mindig tudjuk ellenőrizni, amit az emberek mondanak rólunk. A farizeusok sok negatív dolgot mondatak Jézusról. Mások dicsérték őt. Amikor azonban hatalmában áll valamit megtenni, Urunk nem habozott igazítani azoknak a gondolkodását, akiket tanított. Megalázta azáltal, hogy elutasította az indokolatlan vagy nem megfelelő dicséretet.

"És az egyik uralkodó megkérdezte őt, mondván:" Jó tanár, mit kell tennem az örök élet örökölésére? " 19 Jézus azt mondta neki: „Miért hívsz engem jónak? Senki sem jó, kivéve egy, Istenem. ”(Lu 18: 18, 19)

Az ember uralkodásaként ez az ember megszokta a címeket. Úgy döntött, hogy Jézusra alkalmazza, és „Jó Tanárnak” hívta. Minden valószínűség szerint azt gondolta, hogy tiszteletben tartja Krisztust, mégis Jézus tudta, hogy ilyen tisztelet nem megfelelő. Bármely címnek vagy megkülönböztetésnek Istentől kell származnia, nem emberektől, és természetesen nem magunktól. Jézus elutasította, és így elkerülte a rossz precedenst, amelyet az általa hozott volna. Azonnal megragadta a lehetőséget, hogy kijavítsa az uralkodó és minden jelenlévő gondolkodását, akik egyébként beleesnének annak a könnyű emberi mintázatba, hogy mások fölött magasztalókat uralkodunk.
Ebben a tekintetben milyen mintát mutat a jelenlegi irányító testület? Egyszerűen fogalmazva: az irányító testület olyan testület, amely irányítja vagy irányítja. Ez a cím önmagában ellentmond a Szentírásnak. (Lát Mt 23: 8) Ez a jelenlegi irányító testület ma már kijelentette, hogy kinevezi magára „Hűséges és diszkrét rabszolga” -ot. A „Hűséges rabszolga”, vagy egyszerűbben a „Rabszolga” a Jehova Tanúi körében elérte a címet. Az általánosan megfogalmazott mondatok, például: „Engednénk engedelmeskedni a Rabszolgaságnak…” vagy „Megtudjuk, hogy a Rabszolga mit mond erről…” bizonyítják ezt a tényt. Mindezt megtették annak ellenére, hogy a Szentírás egyértelmûen utal arra, hogy a hû és diszkrét rabszolga nem azonosítható, amíg a mester visszatér. (Lát Mt 24: 46)
Jehova Tanújaként neveltem fel egy korszakban, amikor elvetettük a teremtmény imádatát. Nem volt kellemes a dicséret. Még a nyilvános beszélgetést követő őszinte megbecsülési észrevételek is nyugtalanítóvá tették. Mindannyian semmit sem értünk rabszolgáknak, csak azt tettük, amit tennünk kellett; hálás, hogy Isten szeretetének olyan széles volt, hogy magában foglalja még olyan méltóságteljes lényeket is, mint mi. (Lu 17: 10) Ha hasonlóan érzed magad, akkor talán téged is nyugtalanít az a dicséret, amelyet az irányító testület az elmúlt években felhalmoz. Csak meg kell nézni a havi adások egyikét a tv.jw.org oldalon, hogy láthassa az előadók és az interjúalanyok számos példáját, amely egyre növekszik arról a „kiváltságról”, amelyet szolgálni és az Irányító Testület tagjaival tanulni lehet. Mivel ezeknek az adásoknak a tartalma teljes egészében a GB szabályozási körébe tartozik, úgy tűnik, hogy nem utánozzák Jézus Urunkat azok javításában, akik indokolatlan dicséretet adnak nekik. Valójában ösztönzik. Végül is ezek az adásaik.
Jézus tanítványai közül senki sem említette kiváltságként a vele töltött időt. Ez a kifejezés, amelyet Jehova Tanúi oly gyakran használnak a különleges szolgálat bármilyen formájának leírására, nem megfelelő, mert de facto osztályrendszer a testvériségünkön belül. A Biblia megbízásokról, nem kiváltságokról szól. Azt csináljuk, amit csinálunk, mert meg tudjuk és kell tennünk. (1Ti 1: 12) A kiváltság a kirekesztettségről szól. Kiváltságos és nem kiváltságos osztály. A Jézushoz való hozzáférés azonban mindenki számára nyitott volt. Az ajánlat, hogy testvéreként szolgálhassunk vele az országában, szintén mindenki számára nyitott. Az a remény, hogy Isten fia lesz, nem néhány kiváltságos helyzetben volt, hanem mindenki számára, aki hajlandó inni az élet vizéből.

„… Aki szomjas, az élet vízének forrásából ingyen adom. 7 Bárki, aki meghódítja, örökli ezeket a dolgokat, én pedig az ő Istenem leszek, és ő lesz a fiam. ”(Re 21: 6, 7)

Végső szó erről. Kifejezéseinkkel és végül munkáinkkal manifesztáljuk azt, ami a szívünkben van. (Lu 6: 45; Mt 7: 15-20) Ha Jehova tanúja nyilvánosan tagadja, hogy az irányító testület hű és diszkrét rabszolga, akkor az emberi jogokat érvényesítő modern világban a rendelkezésünkre álló legnagyobb büntetéssel üldözik. Nyilvános bejelentéssel érinthetetlennek nyilvánítják. Így kiközösítve kénytelen lesz élni, elszakítva a Tanú családjától és barátaitól, kivéve, ha természetesen visszahúzódik. Utálja-e ez Urunk Jézus Krisztus alázatát? Nem ez a világ módja? Az, hogy a kevésbé jó hírű rendszerben lévő világi uralkodók hogyan érvényesítik tekintélyüket? A Nagy Babilon keresztény része hogyan gyakorolta hivatali hatáskörét?

Ragyogó materializmus

Jézus alázatának másik bizonyítékát a (3) bekezdés említi. 7: „Jézus úgy döntött, hogy szerény körülmények között él, amelyeket sok anyagi dolog nem terhelt. (Matt. 8: 20) ” Ez egy kiváló üzenet számunkra, amelyet alkalmazhatunk saját életünkre, és mentális hozzáállásunkat úgy igazíthatjuk meg, hogy elégedett legyen azzal, amiben van, hogy jobban szolgálhassuk az Urat, zavartalanság nélkül. (1Ti 6: 8)
Mi a helyzet azonban a hírvivővel? Vajon „sok anyagi dolog nem terheli”? Volt idő, amikor nagy büszkeséggel töltöttem el, hogy elmagyaráztam a katolikusoknak, akiknek Dél-Amerikában prédikáltam, tömbön átívelő, városoktól eltörpülő templomaikkal, hogy az Őrtorony, Biblia és Nyomkövető Társaság nem birtokolja azokat a Királyság-termeket, amelyekben találkoztunk Minden terem teljes egészében a helyi gyülekezet tulajdonában volt. Többé nem. A Szervezet egyoldalúan és összefoglalóan átvette az összes Királyság-terem tulajdonjogát. Arra utasította az idősebb testületeket, hogy a helyi gyülekezet által megtakarított diszkrecionális tartalékalapokat „adományozzák” a központnak. Arra is utasította az összes gyülekezetet, hogy vállaljon havi fix összeget a Királyság-terem építési munkáira. Megépítette Pattersont, és most új luxus központot épít egy üdülőhelyszerű környezetben, Warwickben, NY. Éppen egy több millió dolláros FAA oktatóhelyet vásárolt a floridai Palm Coast-on, és az ottani túracsoportoknak tíz másik ingatlanról számolnak be az Egyesült Államokban.
Láttuk, hogy az elmúlt évben szárnyal a saját bérgyûjtõink használatának „bérlése”. Saját területünkön a költségek majdnem megháromszorozódtak. Az egyik pályán azt mondták, hogy 14,000 1 dollárt kell kitalálniuk az egynapos összejövetelük csarnokbérletéért. Látszólag az égen rohamos növekedéseket kell felhasználni új szerelőcsarnokok építésére, de nem lenne értelmesebb ezeket a pénzeket megtakarítani és visszatérni a középiskolai előadótermek régebbi és olcsóbb bérlési módjára? Valóban szükségünk van ezekre a javakra? Gondoljon azokra a megtakarításokra és kényelemre, amelyek akkor lennének, ha 2 vagy XNUMX órás utazási időnk nem lesz távoli gyülekezeti csarnokokba.
Bármi legyen is az eset, a folyamatos adományozásra irányuló felhívás jelentős anyagi terhet ró a testvériségre, és mire? Észak-Amerikában és Európában lelassul a munka. Sok országban stagnálásban vagyunk a növekedés tekintetében. Hacsak a tendencia váratlanul meg nem fordul, hamarosan negatív növekedést tapasztalhatunk, annak ellenére, hogy a Szervezet a közelmúltban erőfeszítéseket tett a statisztikai mutatók újrafogalmazására.
Ennek az építkezésnek és az ingatlanbefektetésnek a gyakran kifogása az, hogy csak Jehova szellemének vezetésével járunk, és lépést tartunk a gyorsan mozgó égi szekérrel. De ha ez a helyzet, akkor hogyan magyarázzuk el kudarcok mint például a spanyol ág elhagyása? A hatalmas szabad munkaerő-beruházás és millió dollár összegű adományozott pénzeszköz felhasználása után az Igazgatótanács úgy döntött, hogy bezárja és eladja a spanyol fióktelepet, mert a kormány azt akarta, hogy járuljanak hozzá az ország öregségi nyugdíjalapjához - ami egyébként is lett volna. saját öregedő tagságunk javára.[I] Követelésünk megköveteli, hogy elfogadjuk azt a hitet, hogy Jehova éppen ez a szándéka, hogy megtörténjen.

Az elme alacsony szintje

Az 7 bekezdés azt is megemlíti, hogy Jézus alázatossága nyilvánvalóvá vált abban, hogy hajlandó még mentális feladatokat elvégezni. Ezt követően, hogy ezt napjainkba hozhassuk, a „hírnök” az 1894 évben utazó felügyelőre utal, akit a szolgálatban töltött sok év után a New York-i államban, a Kingdom farm tyúkjában dolgoztak. Nem kétséges, hogy ez a testvér kiváló példa erre, aki utánozta Jézus Krisztus alázatát. De miért kell visszamenni az 100 években, hogy ilyen példát találjunk?
Az 10 bekezdés hordozza a kiváló üzenetet: Az alázatos keresztények nem érdekli, hogy e rendszerben kiemelkedjen. Inkább egy egyszerű életet élnek, még akkor is, ha a világ a férfiak munkáját veszi fontolóra, hogy a lehető legnagyobb mértékben szolgálhassák Jehovát. ”
Ez az üzenet. A messenger betartja az üzenetet? Észak-Amerikában, és azt feltételezik az egész világon, milliókat költenek hatalmas vetítővászon rendszerek megvásárlására és felállítására az összes regionális egyezmény számára. Minden összejövetel célja az lehet, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Ha azonban az a cél, hogy közelebb kerüljünk a Szervezethez, akkor igazolható az irányító testület tagjainak és más prominens szervezeti vezetőknek az égig érő képeinek vetítése.
Volt idő, amikor még az igazgatósági tagok nevét sem tudtuk meg, még kevésbé az arcukat. Nem éreztük szükségét. Csak olyan emberek voltak, mint mi. Imádtunk Istent és dicsérték a Krisztust. Ez mind megváltozott. Most a szervezettel kapcsolatos. Jw.org jelvényekkel járunk körül a sátrakon; adjon ki névjegykártyákat a rögzített jw.org logóval; ügyeljen arra, hogy csak a legújabb irodalmat használjuk, amely hordozza a jw.org logót; és mondja meg az embereknek, hogy tartsák be a szervezetet - más néven az irányító testületet.
Jézus alázatának utánzása nem azt jelenti, hogy alá kell vetnünk magunkat az embereknek. Ahogy Jézus alázatosan engedelmeskedett Istennek, úgy alázatosan alá kell vetnünk magunkat neki. Ő a fejünk. (1Ko 11: 3)
Ez azonban nem az az üzenet, amelyet az irányító testület továbbít.

„Mindenekelőtt engedelmességünkkel meg tudjuk mutatni az alázatot. Alacsony tudatosság, ha „engedelmesek vagyunk azok számára, akik vezetõ szerepet töltenek be a gyülekezetben, és elfogadhatjuk és követhetjük azt az irányt, amelyet Jehova szervezete kap.” - Par. 10

„Alázatosságra van szükség… ahhoz, hogy elfogadjuk és kövessük Jehova szervezete által kapott iránymutatást.” Jézusról nem tesznek említést, az 1Korintus 11: 3 mégsem mond semmit a parancsnoki lánc negyedik „fejérõl”.

Jézus gyengéd

A cikk további része Jézus gyengédségének utánzásával foglalkozik. Ez valóban remek üzenet, és sok szentírás idézi az elhangzottakat. Reméljük, hogy azokat, akik együtt olvassák és tanulmányozzák ezt a cikket, nem zavarja el az üzenet, amelyet sokan álszentségnek tarthatnak.

„Ezért egy gyengéden könyörületes időskorú nem próbálja meg uralni a juhokat, szabályokat alkotva vagy bűntudatot alkalmazva arra, hogy több nyomást gyakoroljon rájuk, ha a körülményeik nem engedik meg. [Sic] Inkább arra törekszik, hogy örömet keltsen a szívükben, bízva abban, hogy Jehova iránti szeretetük arra ösztönzi őket, hogy a lehető legteljesebben szolgálja őt. ” - Par. 17

Jól van mondva! De ha így cselekszik az idősebb, akkor még inkább az idősebb idősebb. Milyen gyakran halljuk a testvéreket, hogy csak egy depressziós és bűntudatban hazajött kerületi (ma regionális) kongresszusra menjenek haza, hogy nem tesznek eleget és méltatlanok? Ebben az üzenetküldőnek bizonyíthatóan nincs üzenete.

Összefoglalva

A Biblia alapú üzenet ebben Őrtorony A tanulmány kiváló. A számos idézett szentírásban szereplő alapelvek komoly megfontolást igényelnek. Ne zavarjanak a messenger cselekedetei. Ez egy újabb alkalom, amikor Mester szavai igazak.

„Ezért mindent, amit mondanak, megtesznek és megfigyelnek, de nem cselekedeteik szerint cselekednek, mert mondják, de nem gyakorolják azt, amit mondnak.” (Mt 23: 3)

_____________________________________________
[I] Ha azt akarjuk állítani, hogy Jehova irányítja ezt a munkát, akkor mit lehet mondani arról, hogy nincs ellátás azokra a sok régóta szolgáló szolgákra, akik körzetfelügyelőként és körzeti felügyelőként szolgáltak a nyájnak, és akik most legelőknek bizonyultak 70 évesen megvédjék magukat a külön úttörőknek járó jutalomtól? Ezek bíztak abban, hogy az „anya” gondoskodik róluk, és ma már sokan elszegényedtek. Ne hibáztassuk Jehovát azért, mert nem gondoskodott ilyenek ellátásáról. (2Ko 8: 20,21)

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    48
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x