Hosszú ideje arról szerettem volna írni, hogy mit tanít a Biblia az emberiség üdvösségéről. Jehova Tanúi háttérből származva azt gondoltam, hogy a feladat viszonylag egyszerű lesz. Ez nem derült ki.

A probléma egy része azzal jár, hogy megtisztítjuk az elmét a hamis tanok évek óta. Az ördög a leghatékonyabb munkát végezte, hogy összekeverje az ember üdvösségének kérdését. Például az az elképzelés, hogy a jó a mennybe, a gonosz a pokolba tartozik, nem kizárólagos a kereszténység számára. A muszlimok is osztják. A hinduk ezt úgy érzik, hogy elérik Muksha (üdvösség) megszabadulnak a halál és a reinkarnáció (egyfajta pokol) végtelen ciklusától, és eggyé válnak Istennel a mennyben. A sintóizmus hisz egy pokoli alvilágban, de a buddhizmus befolyása bevezette az áldott túlvilág alternatíváját. A mormonok hisznek a mennyben és a pokol valamilyen formájában. Azt is hiszik, hogy az Utolsó Napok Szentjeit kinevezik a saját bolygók felett való uralkodásra. Jehova tanúi úgy vélik, hogy csak 144,000 1,000 ember kerül a mennybe, hogy XNUMX éven át uralkodjon a föld felett, és hogy az emberiség többi része feltámad az örök élet kilátásai előtt a földön. Egyike azon kevés vallásoknak, amelyek nem hisznek a pokolban, kivéve a közös sírt, a semmi állapotát.

A vallás utáni vallásban találunk variációkat egy közös témáról: A jók meghalnak, és másutt a túlvilág valamilyen áldott formájába kerülnek. A rosszak meghalnak, és a túlvilág valamilyen átkozott formájába kerülnek másutt.

Egy dologban mindannyian megegyezhetünk, hogy mindannyian meghalunk. A másik dolog az, hogy ez az élet korántsem ideális, és a vágy valami jobbra általános.

Kezdve a Scratch-ból

Ha felfedezzük az igazságot, akkor üres lappal kell kezdenünk. Nem szabad feltételeznünk, hogy amit tanítottak, az érvényes. Ezért ahelyett, hogy belekezdenénk a tanulmányba, és megpróbálnánk bizonyítani vagy cáfolni a múltbeli meggyőződéseket - egy kontraproduktív folyamatot -, inkább tisztítsuk meg az elménket az előítéletektől, és kezdjünk a semmiből. Amint a bizonyítékok felhalmozódnak, és a tényeket megértik, akkor nyilvánvalóvá válik, ha valamilyen múltbeli meggyőződés illik vagy elvetendő.

A kérdés ekkor lesz: Hol kezdjük?  Meg kell állapodnunk néhány alapvető igazságban, amiben axiomatikusnak tekintjük. Ez lesz az az előfeltevés, amely alapján további igazságok felfedezésére vállalkozhatunk. Keresztényként abból indulnék ki, hogy a Biblia Isten megbízható és igaz szava. Ez azonban százmilliókat vet ki a vitából, akik nem fogadják el a Bibliát Isten szavaként. Ázsia nagy része a vallás valamilyen formáját gyakorolja, amely egyáltalán nem a Biblián alapszik. A zsidók elfogadják a Bibliát, de csak annak a kereszténység előtti részét. A muzulmánok csak az első öt könyvet fogadják el Isten szavaként, de van egy saját könyvük, amely ezt felülírja. Furcsa módon ugyanez elmondható az úgynevezett Utolsó Napi Szentek keresztény vallásáról (mormonizmus), akik a Mormon könyvét a Biblia fölé helyezték.

Lássuk tehát, találunk-e közös alapot, amelyre minden őszinte igazságkereső meg tud egyezni, és amelyre konszenzust építhetünk.

Isten nevének megszentelése

A Biblia egyik fő témája Isten nevének megszentelése. Ez a téma meghaladja a Bibliát? Találhatunk rá bizonyítékokat a Szentíráson kívül?

Tisztázandó, hogy név szerint nem azt a megnevezést értjük, amelyen keresztül Istent megismerhetjük, hanem a héber definíciót, amely a személy jellemére utal. Még azoknak is, akik elfogadják a Bibliát Isten szavaként, tudomásul kell venniük, hogy ez a kérdés több mint 2,500 évvel megelőzte a Biblia írását. Valójában az első emberek idejére nyúlik vissza.

Az emberiség történelme során tapasztalt szenvedése miatt Isten jellemét szemrehányás érte azzal, hogy sokan kegyetlennek, vagy legalábbis nemtörődömségnek és közömbösnek tartják az emberiség nehéz helyzetét.

Axióma: A Teremtő nagyobb, mint a Teremtés

A mai napig semmi sem utal arra, hogy az univerzum nem végtelen. Minden alkalommal, amikor erősebb távcsöveket találunk ki, többet is felfedezünk belőle. Miközben megvizsgáljuk a teremtést a mikroszkóppól a makroszkopikusig, félelmetes bölcsességet tárunk fel minden tervében. Minden szempontból végtelen mértékben felülmúlunk. Ebből következik, hogy az erkölcs kérdéseiben minket is felülmúlnak; vagy hiszünk abban, hogy képesek vagyunk nagyobb együttérzésre, több igazságosságra és több szeretetre, mint az, aki minket teremtett?

Postuláció: Ahhoz, hogy higgyen az egész emberiség üdvösségében, el kell hinni, hogy Isten nem közömbös és nem is kegyetlen.  

Egy kegyetlen isten nem ajánlana jutalmat, nem törődne azzal, hogy megmentse alkotását a szenvedéstől. Egy kegyetlen isten még az üdvösséget is felajánlhatja, majd elragadhatja bosszúból vagy szadista örömét lelve mások szenvedésében. Nem lehet megbízni abban, aki kegyetlen, és egy mindenható lény, aki kegyetlen, az elképzelhető legrosszabb rémálom.

Utáljuk a kegyetlen embereket. Amikor az emberek hazudnak, megtévesztenek és bántóan cselekszenek, zsigeri úton reagálunk, mert az agyunk ilyen. A fájdalom és az undor olyan érzés, amelyet az agy limbikus rendszerének cinguláris kérgében és az elülső szigetelésében bekövetkező folyamatok miatt érzünk. Ezek akkor is reagálnak, amikor hazugságokat és igazságtalanságot tapasztalunk. Az alkotó így bekötött bennünket.

Igazabbak vagyunk-e, mint az alkotó? Lehet-e lenézni Istent alacsonyabbrendűen igazságosságban és szeretetben?

Valami oka annak, hogy Isten közömbös. Ez volt a sztoikusok filozófiája. Számukra Isten nem volt kegyetlen, inkább mentes az érzelmektől. Úgy érezték, hogy az érzelem gyengeséget rejt magában. Egy érzetlen istennek saját napirendje lenne, és az emberek csupán gyalogok lennének a játékban. A cél elérésének eszköze.

Adhat némi örök életet és mentességet a szenvedéstől, miközben önkényesen tagadja ezt másoknak. Lehet, hogy egyes embereket csupán eszközként használ arra, hogy tökéletesítsen másokat, és úgy simítsa el a durva széleket. Miután teljesítették céljukat, eldobhatták őket, mint a használt csiszolópapírt.

Egy ilyen hozzáállást elítélendőnek tartanánk, és igazságtalannak és igazságtalannak ítélnénk el. Miért? Mert arra vagyunk késztetve, hogy így gondolkodjunk. Isten így teremtett minket. A teremtés megint nem erkölcsileg, igazságosságban és szeretetben sem képes felülmúlni az alkotót.

Ha úgy gondoljuk, hogy Isten közömbös vagy akár kegyetlen, akkor magasztaljuk Istent, mert nyilvánvaló, hogy az emberek szeretni tudnak és szeretnek is olyan mértékben, hogy feláldozzák magukat mások jóléte érdekében. Hinnünk kell abban, hogy mi, Isten teremtése, felülmúljuk az alkotót ezen alapvető tulajdonság megnyilvánulásában?[I]  Jobbak vagyunk, mint Isten?

A tény egyértelmű: Az egész emberiség üdvösségének teljes koncepciója összeegyeztethetetlen egy közönyös vagy kegyetlen Istennel. Ha egyáltalán meg akarjuk vitatni az üdvösséget, akkor tudomásul kell venni, hogy Isten gondoskodik. Ez az első kereszteződésünk a Bibliával. A logika azt mondja nekünk, hogy ha létezik üdvösség, akkor Istennek jónak kell lennie. A Biblia azt mondja nekünk, hogy „Isten szeretet”. (1 John 4: 8) Még akkor is, ha még nem fogadjuk el a Bibliát, abból kell kiindulnunk - a logika alapján -, hogy Isten szeretet.

Tehát most megvan a kiindulásunk, egy második axióma, az Isten a szeretet. A szerető Isten nem engedte, hogy alkotása szenvedjen (bármilyen okból is), anélkül, hogy valamiféle menekülést biztosítana - amit fogunk nevezni, Üdvözletünk.

A feltétel logikájának alkalmazása

A következő kérdésre megválaszolhatjuk anélkül, hogy szükségünk lenne a Biblia és más olyan ősi írások tanulmányozására, amelyekről azt hihetik, hogy az emberek Istentől származnak: Feltételes az üdvösségünk?

Meg kell mentenünk valamit? Van, aki azt hiszi, hogy mindannyian üdvözülünk, bármi is legyen. Egy ilyen meggyőződés azonban összeegyeztethetetlen a szabad akarat fogalmával. Mi van, ha nem akarok üdvözülni, ha nem akarok olyan életet, amelyet Isten kínál? Vajon belemegy az elmémbe, és arra késztet engem? Ha igen, akkor már nincs szabad akaratom.

Az az előfeltevés, hogy mindannyiunknak szabad akarata van, szintén lebecsüli a kárhozat örök utóéletének gondolatait.

Egy egyszerű példával demonstrálhatjuk ezt a logikát.

Egy gazdag embernek van egy lánya. Kényelmesen egy szerény házban lakik. Egyszer elmondja neki, hogy minden kényelemmel kastélyt épített neki. Továbbá egy paradicsomszerű parkban épül. Soha többé nem akar semmit. Két lehetősége van. 1) Költözhet a kastélyba, és élvezheti mindazt, amit az élet kínál, vagy 2) be fogja helyezni egy börtöncellába, és haláláig kínozzák. Nincs lehetőség 3. Nem maradhat egyszerűen ott, ahol él. Választania kell.

Biztonságosnak tűnik kijelenteni, hogy bármely, múltbeli vagy jelenlegi kultúrából származó ember enyhén szólva igazságtalannak találja ezt az elrendezést.

Születtél. Nem kérted a születést, de itt vagy. Te is haldoklik. Mindannyian vagyunk. Isten kiutat, jobb életet kínál nekünk. Még akkor is, ha ehhez az ajánlathoz nincsenek kötve karakterláncok, nincsenek feltételek, mégis elutasíthatjuk. Ez a szabad akarat törvénye szerinti jogunk. Ha azonban nem engedjük, hogy visszatérjünk abba az állapotba, amelyben a teremtés előtt voltunk, akkor ha nem térhetünk vissza az előzetes lét semmibe, hanem továbbra is fenn kell állnunk és tudatosnak kell lennünk, és két választási lehetőség közül választhatunk: örök szenvedés vagy örök boldogság, ez igazságos? Ez igaz? Most fogadtuk el, hogy Isten szeretet, tehát egy ilyen elrendezés összhangban lenne-e a szeretet Istenével?

Néhányan még mindig úgy érezhetik, hogy az örök gyötrelem helyének gondolata logikai szempontból értelmes. Ha igen, akkor vigyük le emberi szintre. Ne feledje, hogy idáig eljutottunk, megállapodtunk abban, hogy Isten szeretet. Axiomatikusnak tartjuk azt is, hogy a teremtés nem lépheti túl az alkotót. Ezért bár lehetünk szeretetteljesek, ebben a minőségben nem tudjuk felülmúlni Istent. Tegyük fel, hogy ezt szem előtt tartva van egy problémás gyermeke, aki egész életében csak fájdalmat és csalódást okozott Önnek. Helyénvaló lenne - feltételezve, hogy Önnek volt hatalma - örök fájdalmat és szenvedést okozni annak a gyermeknek, kiút nélkül és a kínzások befejezésének eszköze nélkül? Szerető apának vagy anyának nevezné magát ilyen körülmények között?

Eddig a pontig megállapítottuk, hogy Isten szeretet, hogy az embereknek szabad akaratuk van, hogy e két igazság kombinációja megköveteli, hogy menekülni lehessen életünk szenvedése elől, és végül, hogy ennek a menekülésnek az alternatívája a visszatérés lenne azt a semmit, ami a létezés előtt volt.

Ez körülbelül annyit jelent, amennyire az empirikus bizonyítékok és az emberi logika el tud vinni minket. Ha további részletekre kíváncsi az emberiség üdvösségének oka és miért, konzultálnunk kell a Teremtővel. Ha meggyőző bizonyítékot talál erre a Koránban, a hindu Védákban, vagy Konfuciusz vagy Buda írásaiban, akkor menjen békében. Úgy gondolom, hogy a Biblia tartja ezeket a válaszokat, és következő cikkünkben megvizsgáljuk őket.

Vigyen a sorozat következő cikkéhez

______________________________________

[I] Azok számára, akik már elfogadjuk a Bibliát Isten szavaként, ez az üdvösség kérdése Isten nevének megszentelésének középpontjában áll. Minden gonosz és gonosz dolog, amit Istenről mondtak és / vagy annak tulajdonítottak, hazugságnak fog tekinteni, amikor az ember üdvössége végre megvalósul.

 

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    24
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x