Lehet feleségül venni a feltámadt?

(Lukács 20: 34-36) Jézus ezt mondta nekik: „Ennek a dolognak a gyermekei házasok és házasságban részesülnek, 35 de akiket méltónak tartottak a dolog rendszerének megszerzésére és a halálból való feltámadásra, azok nem házasodnak össze házasságban sem adják meg. 36 Valójában ők sem halhatnak meg többé, mert olyanok, mint az angyalok, és Isten gyermekei, mivel a feltámadás gyermekei.
Körülbelül 80 évvel ezelőttig egyetlen kereszténynek sem - sem névleges, sem más módon - nem volt problémája ezzel a passzussal. Mindenki a mennybe ment, hogy olyan legyen, mint az angyalok, ezért ez nem kérdés. Még ma sem ugyanaz a téma a keresztény világban. Az 1930-as évek közepén azonban Jehova Tanúi azonosították a többi juhosztályt, és a dolgok kezdtek változni. Nem volt azonnal aktuális téma, mert közeledett a vég, és a többi juh átélte Armageddon; így továbbra is házasok lennének, gyermekeik lennének és élvezhetnék az egész enchilatát - ellentétben a feltámadott igazságtalanok milliárdjaival. Ez egy érdekes újvilági társadalmat hozna létre, amelyben egy apró, néhány milliós kisebbség létezne (feltehetően) ivartalanított emberek számtalan milliárdja körül.
Sajnos a vége nem jött azonnal, és a szeretett társaik elhaltak, és fokozatosan az az alkalmazás, amelyet adtunk erre a részre, érzelemmel töltötték fel.
Hivatalos álláspontunk az 1954-ban az volt, hogy a feltámadt nem fog feleségül venni, bár ennek az értelmezésnek furcsa kodicilje volt, feltehetőleg a többi juhok tagjai megnyugtatására, akik elvesztették szeretett társaikat.

Még ésszerű és megengedhető annak a megnyugtató gondolatnak a levezetése, hogy azok a többi juhok, akik most hűek meghalni, korai feltámadással fognak élni, és abban az időben élnek, amikor a szaporodási mandátumot teljesítik, és amikor a paradicsomi viszonyok terjednek az egész földön, és hogy meg fognak osztani ebben az isteni módon nyújtott szolgálatban. Jehova tartja a számukra való szolgálat reményét, és ésszerűnek tűnik, hogy nem engedi, hogy elveszítsék őket a korai halál miatt, valószínűleg a neki való hűség miatt bekövetkezett halál miatt. ”(W54 9 / 15 p. 575 olvasói kérdések)

Ez az alaptalan vágyálom már nem része teológiánknak. Kiadványainkban a Lukács 20: 34-36-ra utoljára 25 évvel ezelőtt utaltunk. Úgy tűnik, hogy azóta nem feszegetettük a témát. Így továbbra is hivatalos álláspontunk marad az ügyben, vagyis az, hogy a feltámadottak nem házasodnak össze. Ugyanakkor nyitva hagyja az ajtót az egyéb lehetőségek előtt: „Tehát ha egy kereszténynek nehéz elfogadni azt a következtetést, hogy a feltámadottak nem házasodnak össze, akkor biztos lehet abban, hogy Isten és Krisztus megértőek. És egyszerűen várja, hogy mi történjen. (w87 6/1, 31. o., olvasói kérdések)
Ezt olvastam a hallgatólagosan a gondolatban, hogy talán tévedünk. Semmi gond, csak várj és nézd meg.
Figyelembe véve a jelen írás nyilvánvaló kétértelműségét (Jézus a mennyei feltámadásra, vagy a földi feltámadásra, vagy mindkettőre utalt?), Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért foglalunk állást erről. Vajon úgy érezzük, hogy választ kell kapnunk a Szentírás minden kérdésére? Úgy tűnik, hogy ez már jó ideje a mi álláspontunk. És akkor mi a János 16:12?
Ennek ellenére állást foglaltunk a Szentírásról. Ezért, mivel e fórum célja az elfogulatlan Biblia-kutatás elősegítése, vizsgáljuk meg újra a bizonyítékokat.

A körülmények

Az a helyzet, amely Jézus ezen kinyilatkoztatását kiváltotta, a szadduceusok által vékonyan burkolt támadás volt, amely egyáltalán nem hitt a feltámadásban. Megpróbálták csapdába ejteni azzal, amit megoldhatatlannak találtak.
Tehát az első kérdés, amelyet fel kell tennünk: Miért döntött Jézus, hogy e hű tanítványok helyett új igazságot fedje fel ellenzéseit?
Ez nem az ő útja volt.

(legyen oldal 66 pars. 2-3 tudja, hogyan kell válaszolnia)

Bizonyos esetekben, amint Jézus jelezte apostolainak, valaki olyan információt kérhet, amelyre nem jogosult vagy ez valóban nem előnyös számára (ApCsel 1: 6, 7).

A Szentírások tanácsot adnak nekünk: „Legyen mindig kegyelmesség, sóval ízesítve, hogy megtudja, hogyan kell válaszolnia mindegyikre.” (4: 6. Oszlop) Így mielőtt válaszolnunk kell, ne csak azt fontolja meg, amit mondani fogunk, hanem azt is, hogyan fogjuk mondani.

Megtanítottuk Jézus tanítási példájának utánozására azáltal, hogy a válasz megfogalmazása előtt meghatározzuk, mi valójában a feltett kérdés mögött - a kérdező valódi motivációja -.

(legyen az 66. rész. Az 4. tudd meg, hogyan kell válaszolni) *

A szadduceusok megpróbálták becsapni Jézust azzal a kérdéssel, hogy egy nő feltámad-e többször is házasodott. Jézus azonban tudta, hogy valójában nem hisznek a feltámadásban. Tehát válaszában úgy válaszolt a kérdésükre, hogy foglalkozzon a téves állásponttal, amely a kérdés alapját képezte. Mester érveléssel és egy ismerős szentírás-beszámolóval Jézus rámutatott valami olyanra, amelyet soha nem gondoltak korábban - egyértelmű bizonyíték arra, hogy Isten valóban feltámad a halottakra. Válasza annyira lenyűgözte ellenfeleit, hogy féltek tovább kérdőjelezni őt- Luke 20: 27-40.

Miután elolvastad ezt a tanácsot, találkoztál-e ateistával a terepi szolgálatban, és feltettél volna egy kérdést a téged megzavarni szándékozó feltámadásról, belemennél-e a 144,000 XNUMX, valamint az igazak és az igazak feltámadásának részleteibe? Természetesen nem. Jézus példáját utánozva felismeri az ateista valódi szándékát, és csak annyi információt ad neki, hogy elhallgattassa. Túl sok részlet morzsolódna fel malmára, és más utakat nyitna meg számára, hogy megtámadhassa. Jézus ügyesen adott egy rövid választ a szadduceusoknak, amely elhallgatta őket, majd az általuk tisztelt Szentírás alapjaival tömören bebizonyította nekik a feltámadást.
Azt állítjuk, hogy mivel a szadduceusok semmit sem tudtak a mennyei feltámadásról, Jézusnak válaszában biztosan hivatkozott a földi kérdésre. Ezt az érvet megerősítjük azzal, hogy megmutatjuk, hogyan hivatkozott Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, mindazokra, akik élvezni fogják a földi feltámadást. Probléma van az érveléssel.
Először is, az a tény, hogy őseikre hivatkozott, nem jelenti azt, hogy válaszában nem hivatkozhatott volna a mennyei feltámadásra. Érvelésének két része különálló. Az első rész célja az volt, hogy olyan választ adjon nekik, amely legyőzi szánalmas kísérletüket, hogy megbotránkoztassák. A második rész az volt, hogy bebizonyítsák őket téves okfejtésükben, saját hitüket felhasználva velük szemben.
Nézzük meg egy másik módon. Ha a földi feltámadás nem zárja ki a házasság lehetőségét, akkor Jézus úgy érvelt volna, hogy mivel nem hisznek a mennyei feltámadásban, arra szorítkozott, hogy a földről beszéljen. Nem valószínű? Ők sem hittek a földi életben. Ha a földi házasság magában foglalja a házasságot, akkor sok olyan gordiuszi csomóhelyzet adódik, amelyet csak Jehova Isten képes megoldani. A tudás arról, hogyan oldja meg őket, a János 16:12 és az ApCsel 1: 6,7 ernyője alá esik. Most sem tudtuk kezelni ezt az igazságot, akkor miért árulta volna el akkor az ellenfeleknek?
Sokkal értelmesebb azt a következtetést levonni, hogy ő adta nekik a mennyei feltámadás forgatókönyvét, nem? Nem kellett elmagyaráznia, hogy a mennyei feltámadásról beszél. Hagyhatta, hogy saját feltételezéseiket tegyék. Egyetlen kötelessége az igazság kimondása volt. Nem volt köteles részletezni. (Mt. 7: 6)
Természetesen ez csupán érvelés. Ez nem bizonyíték. Azonban az ellentétes érvelés sem a Szentírás bizonyítéka. Van-e írásbeli bizonyíték arra, hogy az egyik vita a másik felett érvel?

Mit mond Jézus valójában?

A gyermekei ezt a dolgok rendszere összeházasodik. Mindannyian ennek a dologrendszernek vagyunk a gyermekei. Mindannyian összeházasodhatunk. Gyermekei hogy a dolgok rendszere nem házasodik össze. Jézus szerint méltók mindkettő megszerzésére hogy dolgok rendszere és a halálból való feltámadás. Már nem halnak meg. Olyanok, mint az angyalok. Isten gyermekei, mivel a feltámadás gyermekei.
Az igazak és az igazságtalanok is feltámadnak a földi életre. (ApCsel 24:15) Visszatérnek-e az igazságtalanok olyan állapotba, ahol "soha többé nem halhatnak meg"? Vajon az igazságtalanok feltámadnak, mint Isten gyermekei? Igazságtalanok méltó a feltámadásról? Ezt azzal próbáljuk megmagyarázni, hogy kijelentjük, hogy ez csak azután érvényes, hogy az ezer év végén sikeresen letették az utolsó tesztet. De Jézus nem ezt mondja. Az utolsó próba előtt több száz évvel "elnyerik ... a halálból való feltámadást". Isten gyermekeinek nem azért számítanak, mert átestek egy utolsó próbán, hanem azért, mert Isten feltámasztotta őket. A fentiek egyike sem felel meg annak, amit a Biblia mond az igazságtalan feltámadottak állapotáról.
A feltámadottak egyetlen csoportja, akik számára a fentiek igazak, anélkül, hogy bármilyen teológiai tornával foglalkoznának, az Isten 144,000 8 szellem által felkent fia. (Róm 19:1; 15 Kor. 53: 55-XNUMX) Jézus szavai megfelelnek ennek a csoportnak, ha egyszerűen hagyjuk, hogy komolyan gondolja, amit mond.

Mi a helyzet Jehova céljával?

Jehova úgy tervezte az embert, hogy partnerségben éljen a faj nőstényével. A nőt a férfi kiegészítéseként tervezték. (2Móz 18: 24–7.) Senki sem akadályozhatja meg Jehovát e cél megvalósításában. Egy problémát sem túl nehéz megoldani számára. Természetesen megváltoztathatja a hím és a nő természetét, hogy feleslegessé tegye egymást, de célját nem változtatja meg. Tervezése tökéletes és nem igényel változtatásokat a változó körülményekhez. Persze, feltételezhetnénk, hogy az emberiség ivartalanítására szánta a jövõ valamikor, de ha ez így lenne, elengedné-e Jézus a macskát a zsákból egy hitetlen ellenfél csoportjának és nem hû tanítványainak? Vajon elárulna egy ilyen szent vagy szent titkot a hitetlenek előtt? Nem ez lenne a megtestesítője a sertések előtti gyöngydobálásnak? (Mt. 6: XNUMX)

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.