Valóban hitehagyott vagyok?

Amíg nem vettem részt a JW ülésein, soha nem gondoltam vagy hallottam a hitehagyásról. Ezért nem volt világos, hogy az ember hitehagyottá vált. Hallottam, hogy gyakran emlegették a JW-találkozókon, és tudtam, hogy ez nem az, amire szeretnél lenni, csak amúgy, ahogy mondják. Azonban nem igazán értettem, hogy mit is jelent a szó.

Azzal kezdtem, hogy megkaptam az Encyclopaedia Britannica (EB) szót, amely így szól:

EB: „Hitehagyás, a kereszténység teljes elutasítása egy megkeresztelt ember által, aki egyszerre vallotta a Keresztény hit, nyilvánosan elutasítja. … Megkülönbözteti az eretnekségtől, amely egy vagy több elutasítására korlátozódik keresztény tanait, aki átfogóan ragaszkodik Jézus Krisztushoz.

A Merriam-Webster szótárban a hitehagyás részletesebb leírása található. Kimondja, hogy a szó „közép-angol hitehagyás, angol-francia nyelvből kölcsönözve, késői latin nyelvből kölcsönözve aposztázia, görögből kölcsönözve aposztázia ami azt jelenti, hogy “ocsmányság, lázadás, (Septuaginta) lázadás Isten ellen”.

Ezek a magyarázatok hasznosak, de szerettem volna több hátteret. Ezért elmentem a 2001. Évi fordításra, egy American English Bible (AEB), amely a Görög szeptuagint.

Az AEB rámutat, hogy a görög szó aposztázis szó szerint azt jelenti: „forduljon el (apo) „egy” állapot vagy állapot (megrekedés), és hogy a bibliai „hitehagyás” kifejezés nem utal némi nézeteltérésre a tan kapcsán, és hogy a szót néhány modern vallási csoport rosszul alkalmazza.

Nézetének megerősítése érdekében az AEB idézi az ApCsel 17:10, 11-et. Idézi a Új világ fordítás, ezt olvashatjuk: „De hallották rólad azt a pletykát, hogy a nemzetek összes zsidójának megtanítottad Mózestől való hitehagyást, és azt mondtad nekik, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, és ne kövessék a szokásos szokásokat.”

AEB: „Figyelje meg, hogy Pált nem azzal vádolták, hogy létezik hitehagyott amiért rossz tant tanított. Inkább azzal vádolták, hogy Mózes törvényéből való „elfordulást” vagy hitehagyást tanította.
Ezért tanításai nem voltak azok, amelyeket „hitehagyottnak” hívtak. Inkább Mózes törvényétől való „kitérés” volt az, amelyet „hitehagyásnak” neveztek.

Tehát a „hitehagyás” szó helyes modern használata az erkölcsi keresztény életmódról való elmozdulást jelenti, nem pedig a bibliai vers értelmének némi nézeteltérését. ”

Az AEB tovább idézi az ApCsel 17:10, 11-et, amely kiemeli, mennyire fontos a Szentírás vizsgálata:

- A testvérek éjjel azonnal elküldték Paulót és Silast is Beroea-ba. Érkezésükkor bementek a zsidók zsinagógájába. Most ezek nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a thesszalonikai emberek, mert a legnagyobb lelkesedéssel fogadták el a szót, és naponta gondosan megvizsgálták a Szentírást, hogy lássák, vajon ilyenek-e. (ApCsel 17:10, ÉNy 11)

"De hallották, hogy rólad híresztelték, hogy a nemzetek összes zsidójának megtanítottad Mózestől való hitehagyást, és azt mondtad nekik, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, és ne kövessék a szokásos szokásokat." (ApCsel 21:21)

"Senki ne vezessen téged semmilyen módon tévútra, mert ez csak akkor következik be, ha először a hitehagyás következik be, és a törvénytelenség embere, a pusztulás fia kiderül." (2 Thesszalonika 2: 3 ÉNy)

Következtetés

A fentiek alapján a „hitehagyás” szó helyes modern használatának arra kell utalnia, hogy az ember erkölcsi keresztény életmódról térjen át, és ne a bibliai vers értelmének némi nézeteltérésére. ”

A régi mondás: „A botokkal és kövekkel fájhatnak a csontjaim, de a szavak soha nem fognak fájni”, nem egészen igaz. A szavak valóban fájnak. Nem tudom, hogy a hitehagyásnak ez a tisztázása segít-e enyhíteni a bűntudatot, amelyet egyesek érezhetnek; de tudnom kell, hogy bár Jehova Tanúit megtaníthatják hitehagyónak nevezni, én nem vagyok Jehova Isten szempontjából.

Elpida

Elpida

Nem vagyok Jehova tanúja, de kb. 2008 óta tanultam és vettem részt a szerdai és vasárnapi találkozókon, valamint az emlékhelyeken. Jobban szerettem volna megérteni a Bibliát, miután sokszor olvastam végig a tetején. Ugyanakkor, hasonlóan a beroeiakhoz, ellenőrizem a tényeimet, és minél jobban megértettem, annál jobban rájöttem, hogy nemcsak nem éreztem jól magam a találkozókon, hanem néhány dolognak számomra sem volt értelme. Egyik vasárnapig fel szoktam emelni a kezem, hogy hozzászóljak. Az idősebb nyilvánosan kijavított, hogy nem a saját szavaimat kell használnom, hanem a cikkben leírtakat. Nem tehettem meg, mivel nem úgy gondolkodom, mint a Tanúk. A dolgokat nem fogadom el tényként anélkül, hogy ellenőrizném őket. Ami engem igazán zavart, az az emlékmű, mivel úgy gondolom, hogy Jézus szerint bármikor részt kell vennünk, nem csak évente egyszer; különben konkrétan nyilatkozott volna és halálom évfordulóján, stb. Azt tapasztaltam, hogy Jézus személyesen és szenvedélyesen beszélt minden fajú és színű emberrel, függetlenül attól, hogy iskoláztak-e vagy sem. Miután láttam az Isten és Jézus szavaiban végrehajtott változásokat, ez engem valóban felidegesített, amikor Isten azt mondta nekünk, hogy ne tegyük hozzá vagy változtassuk meg Igéjét. Isten helyesbítése és Jézus, a felkent javítása pusztító számomra. Isten szavát csak lefordítani, nem értelmezni szabad.