Helló mindenki!

Gyakran kérdezik tőlem, hogy helyénvaló-e, hogy Jézus Krisztushoz imádkozzunk. Ez egy érdekes kérdés.

Biztos vagyok benne, hogy egy trinitárius ezt válaszolná: „Természetesen imádkoznunk kell Jézushoz. Végül is Jézus az Isten.” Ebből a logikából az következik, hogy a keresztényeknek is imádkozniuk kell a Szentlélekhez, mert a Szentháromság hívei szerint a Szentlélek Isten. Kíváncsi vagyok, hogyan kezdenél el egy imát a Szentlélekhez? Amikor Istenhez imádkozunk, Jézus azt mondta nekünk, hogy így kezdjük imádságunkat: „Mi Atyánk a mennyekben…” (Máté 6:9) Tehát van egy nagyon pontos utasításunk arra vonatkozóan, hogyan szólítsuk meg Istent: „Mennyei Atyánk…” Nem mondott nekünk semmit arról, hogyan szólítsa magát „Jézus Isten a mennyben” vagy talán „Jézus király”? Nem, túl formális. Miért nem „a testvérünk a mennyben…” Csakhogy a testvér túl homályos. Végül is sok testvéred lehet, de csak egy Atyád. És ha a szentháromságos logikát fogjuk követni, hogyan imádkozzunk az Istenség harmadik személyéhez? Fontosnak tartom, hogy megőrizzük Istennel való kapcsolatunk családi vonatkozását, nem igaz? Tehát Jahve az Atya, és Yeshua a Testvér, úgyhogy ez teszi a szent szellemet… mivé? Egy másik testvér? Nem. Tudom… „A nagybátyánk a mennyben…”

Tudom, hogy nevetséges vagyok, de csak a Szentháromság következményeit vezetem le a logikus következtetésükre. Látod, nem vagyok trinitárius. Nagy meglepetés, tudom. Nem, szeretem az egyszerűbb magyarázatot, amelyet Isten ad nekünk, hogy segítsen megérteni a vele való kapcsolatunkat – az apa/gyermek kapcsolat. Ez valami, amihez mindannyian kapcsolódhatunk. Nincs benne semmi rejtély. De úgy tűnik, hogy a szervezett vallás mindig megpróbálja összezavarni a kérdést. Vagy a Szentháromság, vagy valami más. Jehova Tanújaként nevelkedtem, és nem tanítják a Szentháromságot, de van egy másik módja az apa-gyermek kapcsolatnak, amelyet Isten mindenkinek felajánl Fia, Jézus Krisztus által.

Jehova Tanújaként csecsemőkoromtól kezdve arra tanítottak, hogy nem vagyok abban a kiváltságban, hogy Isten gyermekének mondhatom magam. A legjobb, amit remélhettem, hogy a barátja lehetek. Ha hűséges maradok a Szervezethez és viselkedtem egészen halálomig, majd feltámadnék, és még 1,000 évig hűséges maradtam volna, akkor Krisztus ezeréves uralmának végén akkor és csak akkor válnék Isten gyermekévé, egyetemes családja.

Ezt már nem hiszem el, és tudom, hogy sokan, akik ezeket a videókat hallgatjátok, egyetértenek velem. Ma már tudjuk, hogy a keresztények reménye az, hogy Isten fogadott gyermekeivé váljanak, összhangban azzal a rendelkezéssel, amelyet Atyánk az egyszülött Fia halála által fizetett váltságdíj révén tett. Ezáltal immár Istent Atyánknak szólíthatjuk. De tekintettel arra, hogy Jézus kulcsszerepet játszik a megváltásunkban, nekünk is imádkoznunk kell hozzá? Végül is Jézus azt mondja nekünk a Máté 28:18-ban, hogy „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Ha ő a második mindenben, akkor nem érdemli meg az imáinkat?

Egyesek azt mondják: „Igen”. Rámutatnak a János 14:14-re, amely a New American Standard Bible és sok más szerint így szól: „Ha bármit kérsz tőlem az én nevemben, megteszem.”

Figyelemre méltó azonban, hogy az eredeti American Standard Version nem tartalmazza az „én” tárgynévmást. Ez így szól: „Ha kérsz valamit az én nevemben, azt megteszem”, nem pedig „ha kérsz valamit az én nevemben”.

A tiszteletreméltó King James Biblia sem: „Ha valamit kértek az én nevemben, megteszem.”

Miért nem tartalmazza egyes elismert Biblia-változatok az „én” tárgyi névmást?

Ennek az az oka, hogy nem minden elérhető bibliai kézirat tartalmazza. Hogyan döntsük el tehát, hogy melyik kéziratot fogadjuk el az eredetihez hűnek?

Jézus azt mondja nekünk, hogy közvetlenül kérjünk tőle olyan dolgokat, amelyekre szükségünk van, vagy azt mondja, hogy kérdezzük meg az Atyát, és akkor ő, mint az Atya megbízottja – a logosz vagy a szó – biztosítja azokat a dolgokat, amelyekre az Atya irányítja?

A Biblia összhangjára kell hagyatkoznunk annak eldöntéséhez, hogy melyik kéziratot fogadjuk el. Ehhez még csak ki sem kell mennünk János könyvéből. A következő fejezetben Jézus ezt mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és kijelöltem, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsetek megmaradjon, bármit kértek az Atyától az én nevemben Adhat neked." (János 15:16 NASB)

Aztán az ezt követő fejezetben ismét ezt mondja nekünk: „És azon a napon nem fogsz engem kérdezni semmiről. Bizony, bizony mondom neked, ha bármit kérsz az Atyától az Én nevemben, Ő megadja neked. Eddig semmit sem kértél az Én nevemben; kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen." (János 16:23, 24 NASB)

Valójában Jézus teljesen kivonja magát a kérvényezési folyamatból. Majd hozzáteszi: „Azon a napon az én nevemben kérsz, és Nem azt mondom nektek, hogy kérni fogom az Atyát helyettetek; mert maga az Atya szeret titeket, mert szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Atyától származtam." (János 16:26, 27 NASB)

Valójában azt mondja, hogy nem kér a mi érdekünkben az Atyától. Az Atya szeret minket, és így közvetlenül beszélhetünk vele.

Ha közvetlenül Jézust kellene kérnünk, akkor az Atyánál kellene kérést tenni a mi érdekünkben, de ő kifejezetten megmondja, hogy ezt nem teszi meg. A katolicizmus egy lépéssel tovább viszi ezt azáltal, hogy bevonja a szenteket a petíciós folyamatba. Te egy szenthez könyörögsz, a szent pedig Istenhez. Látod, az egész folyamat célja, hogy eltávolítson minket mennyei Atyánktól. Ki akarja tönkretenni az Atyaistennel való kapcsolatunkat? Tudod kit, nem?

De mi a helyzet azokkal a helyekkel, ahol a keresztények közvetlenül Jézushoz beszélnek, sőt petíciót is intéznek hozzá. Például István közvetlenül Jézushoz kiáltott, amikor megkövezték.

A New International Version így fordítja ezt: „Míg megkövezték, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd be lelkemet” (ApCsel 7:59).

De ez nem pontos fordítás. A legtöbb verzió visszaadja, „kiáltott”. Ennek az az oka, hogy az itt látható görög ige – epikaloumenon (ἐπικαλούμενον), amely egy általános szó, egyszerűen „kiáltást” jelent, és soha nem használják az imára utalva.

proseuchomai (προσεύχομαι) = „imádkozni”

epikaloumenon (ἐπικαλούμενον) = „kiáltani”

Nem próbálom meg kiejteni – ez egy gyakori szó, egyszerűen azt jelenti, hogy „kiáltozni”. Soha nem használják az imára utalva, ami a görögben teljesen más szó. Valójában ezt a görög imát jelző szót soha nem használják a Bibliában Jézussal kapcsolatban.

Pál nem használja a görög szót az imára, amikor azt mondja, hogy könyörgött az Úrhoz, hogy távolítson el egy tövist az oldalán.

„Tehát, hogy ne legyek beképzelt, tövist adtak a testembe, a Sátán hírnökét, hogy kínozzon. Háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy vegye el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenségben válik teljessé.” (2Korinthus 12:7-9 BSB)

Nem azt írta: „Háromszor imádkoztam az Úrhoz”, hanem egy másik szót használt.

Az Úrról van itt szó, Jézusról vagy Jehováról? A Fiú vagy az Atya? A Lord a kettő között felcserélhető cím. Tehát nem mondhatjuk biztosan. Feltéve, hogy Jézusról van szó, el kell tűnődnünk, vajon ez egy látomás volt-e. Pál beszélt Jézussal a damaszkuszi úton, és más látomásai is voltak, amelyekre írásaiban hivatkozik. Itt azt látjuk, hogy az Úr egy nagyon konkrét kifejezéssel vagy nagyon konkrét szavakkal szólt hozzá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor imádkozom, nem hallok egy hangot az égből, amely szóbeli választ adna nekem. Ne feledje, nem vagyok egy szinten Pál apostollal. Egyrészt Pálnak csodálatos látomásai voltak. Lehetséges, hogy Jézusra utalt egy látomásban, hasonlóan ahhoz, mint Péternek, amikor Jézus a háztetőn Kornéliuszról beszélt neki? Hé, ha Jézus valaha közvetlenül szól hozzám, természetesen közvetlenül válaszolok neki. De vajon ez az ima?

Mondhatnánk, hogy az ima két dolog egyike: Ez egy módja annak, hogy kérjünk valamit Istentől, és egyben Isten dicséretének eszköze is. De kérhetek valamit? Ez nem azt jelenti, hogy hozzád imádkozom, igaz? És meg tudlak dicsérni valamiért, de még egyszer nem mondanám, hogy hozzád imádkozom. Az ima tehát több, mint egy beszélgetés, amelyben kéréseket teszünk, útmutatást kérünk vagy hálát adunk – mindazt, amit tehetünk embertársunkkal kapcsolatban. Az ima az az eszköz, amellyel kommunikálhatunk Istennel. Pontosabban ez az a mód, ahogyan beszélünk Istennel.

Ha jól tudom, ez a lényege. János kinyilatkoztatja Jézusról, hogy „mindenkinek, akik befogadták Őt, azoknak, akik hittek az Ő nevében, felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek – olyan gyermekekké, akik nem vérből, nem ember vágyából vagy akaratából születtek, hanem Istentől születtek. .” (János 1:12, 13 BSB)

Nem kapunk felhatalmazást arra, hogy Jézus gyermekeivé legyünk. Felhatalmazást kaptunk arra, hogy Isten gyermekeivé legyünk. Az emberek először kaptak jogot arra, hogy Istent személyes Atyjuknak nevezzék. Milyen kiváltságot tett Jézus lehetővé számunkra: „Atyának” nevezni Istent. A biológiai apámat Donaldnak hívták, és a földön bárkinek joga volt a nevén szólítani, de csak nekem és a húgomnak volt joga „Atyának” nevezni. Így most a Mindenható Istent „apunak”, „papának”, „abának”, „atyának” nevezhetjük. Miért ne akarnánk ezt teljes mértékben kihasználni?

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabályt hozzak arra vonatkozóan, hogy imádkozz-e Jézushoz vagy sem. Azt kell tenned, amit a lelkiismereted mond. De amikor ezt az elhatározást meghozod, vedd figyelembe ezt a kapcsolatot: Egy családban sok testvéred lehet, de csak egy Apád. Beszélni fog a legidősebb testvérével. Miért ne? De az apjával folytatott megbeszélések mások. Egyediek. Mert ő az apád, és ezek közül csak egy van.

Jézus soha nem mondta, hogy imádkozzunk hozzá, hanem csak azt, hogy imádkozzunk az ő Atyjához és a miénkhez, az ő Istenéhez és a miénkhez. Jézus közvetlen utat adott Istenhez, mint személyes Atyánkhoz. Miért ne akarnánk ezt minden lehetőségnél kihasználni?

Ismétlem, nem hozok szabályt arról, hogy helyes-e vagy helytelen Jézushoz imádkozni. Ez nem az én helyem. Ez lelkiismereti kérdés. Ha úgy akarsz beszélni Jézussal, mint egyik testvér a másikkal, az rajtad múlik. De ami az imát illeti, úgy tűnik, hogy van egy olyan különbség, amelyet nehéz számszerűsíteni, de könnyű észrevenni. Ne feledd, Jézus volt az, aki azt mondta nekünk, hogy imádkozzunk a mennyei Atyához, és megtanított minket, hogyan imádkozzunk a mennyei Atyánkhoz. Soha nem mondta, hogy magában imádkozzunk.

Köszönjük, hogy megnézte ezt a munkát, és hogy támogatta ezt a munkát.

A témával kapcsolatos további információkért tekintse meg a linket a videó leírásában. https://proselytiserofyah.wordpress.com/2022/08/11/can-we-pray-to-jesus/

 

 

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    16
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x