„Folytasd ezt az emlékezetemmel.” - Luke 22: 19

Az 2013 emlékműjén először engedelmeskedtem Uram, Jézus Krisztus szavainak. Késő feleségem nem volt hajlandó részt venni abban az első évben, mert nem érezte magát méltónak. Láttam, hogy ez egy általános válasz Jehova Tanúi között, akiket egész életükben indoktrináltak arra, hogy az emblémák részvételét valami számára fenntartott dolgként tekintsék.

Életem nagy részében ugyanezt a véleményt vallottam. Amint a kenyér és a bor elfogyasztott az Úr esti étkezésének éves megemlékezése során, csatlakoztam testvéreimhez, hogy megtagadjam a részvételt. Nem tekintettem azonban megtagadásnak. Az alázat cselekedetének tekintettem. Nyilvánosan elismertem, hogy nem vagyok érdemes részt venni, mert engem nem Isten választott ki. Soha nem gondoltam mélyen Jézus szavaira, amikor ezt a témát bemutatta tanítványainak:

„Ennek megfelelően Jézus azt mondta nekik:„ Tisztelettel mondom neked, Hacsak nem megeszi az Ember Fia testét, és nem inni a vérét, akkor nincs életed önmagában. 54 Aki a testem táplálkozik és ivja a vért, örök élet él, és az utolsó napban feltámadom őt.; 55 mert a húsom valódi étel, a vér pedig igaz ital. 56 Aki a testemre táplálkozik és a vért iszik, továbbra is unióban áll velem, én pedig vele. 57 Ahogy az élő Atya küldött engem, és az Atya miatt élek, az is, aki engem táplál, még az is él engem. 58 Ez a kenyér jött le az égből. Nem úgy, mint amikor a ti atyáid evett, és mégis meghaltak. Aki ebből a kenyérből táplálkozik, örökké él. ”” (Joh 6: 53-58)

Valahogy azt hittem, hogy az utolsó napon feltámad, hogy örök életet kaphatok, miközben nem vagyok hajlandó részesedni a hús és a vér szimbólumaiból, amelyek örök életet adnak. Olvasnám az 58. verset, amely hasonlítja a testét a mannához az összes izraelita - még a gyerekek is - részt vett és mégis úgy érzi, hogy a keresztény antitypikus alkalmazásban csak néhány elit számára fenntartották.

A Biblia valóban azt mondja, hogy sokakat meghívnak, de keveset választanak. (Mt 22:14.) Jehova Tanúinak vezetése azt mondja neked, hogy csak akkor vegyél részt, ha megválasztottak, és hogy a választás valamilyen titokzatos folyamaton keresztül történik, amelynek során Jehova Isten azt mondja neked, hogy az ő gyermeke vagy. Oké, tegyük félre egy pillanatra az összes misztikát, és folytassuk a valójában írtakkal. Mondta Jézus, hogy vegyünk részt a választás jelképeként? Figyelmeztetett bennünket arra, hogy ha úgy veszünk részt, hogy nem kapunk valami jelet Istentől, akkor vétkezünk?

Nagyon világos, egyértelmű parancsot adott nekünk. - Ezt folytassa emlékezetemre. Bizonyára, ha nem akarta, hogy tanítványainak döntő többsége „folytassa ezt”, emlékezzen rá, akkor ezt mondta volna. Nem hagyta, hogy bizonytalanságban dagadjunk. Mennyire lenne igazságtalan?

Az érdemesség követelmény?

Sokak számára az a félelem, hogy valamit cselekszenek, amit Jehova elutasíthat, ironikusan megakadályozza őket abban, hogy megszerezzék jóváhagyását.

Nem gondolja, hogy Pált és az 12 apostolokat az emberektől a legérdekesebb emberekért vehetik igénybe?

Jézus 13 apostolt választott. Az első 12-et egy éjszakai ima után választották ki. Méltóak voltak? Minden bizonnyal sok kudarcuk volt. Nem sokkal halála előtt arról vitatkoztak, hogy ki lesz a legnagyobb. Minden bizonnyal a feltünő vágyakozás nem méltó tulajdonság. Thomas kételkedő volt. Mindnyájan a legnagyobb szükség pillanatában hagyták el Jézust. Közülük a legelső, Simon Péter háromszor nyilvánosan tagadta meg Urunkat. Később az életben Péter utat engedett az embertől való félelemnek. (Gal 2–11)

És akkor jönünk Pálhoz.

Vitatható, hogy Jézus egyik követőjének sem volt nagyobb hatása a keresztény gyülekezet fejlődésére, mint ő. Méltó ember? Kívánatos, az biztos, de az érdeme miatt választották? Valójában akkor választották ki, amikor a legméltatlanabb volt, a Damaszkuszba vezető úton, a keresztények üldözésére. Ő volt Jézus követőinek legfőbb üldözője. (1Ko 15: 9)

Ezeket az embereket nem akkor választották ki, amikor méltók voltak - vagyis miután Jézus igazi követőjéhez illő jelentős tetteket tettek. A választás az első, a tettek utána következtek. És bár ezek az emberek nagyszerű cselekedeteket tettek Urunk szolgálatában, még a legjobbak sem tettek soha annyit, hogy érdemben megszerezzék a díjat. A jutalmat mindig ingyenes ajándékként kapják meg a méltatlanok. Azoknak adatik meg, akiket az Úr szeret, és ő dönti el, kit fog szeretni. Mi nem. Lehet, hogy gyakran méltatlannak érezzük magunkat e szeretet iránt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy jobban szeretjen minket.

Jézus azért választotta az apostolokat, mert ismerte a szívüket. Sokkal jobban ismerte őket, mint ők maguk. Tudta volna, hogy a taruszi Saul tudatában van annak, hogy a szívében olyan értékes és kívánatos tulajdonság létezik, hogy Urunk vakító fényben feltáruljon, hogy elhívja? Valaki az apostolok közül tudta, mit látott bennük Jézus? Látom magamban, amit Jézus lát bennem? Tudsz? Az apa ránézhet egy kisgyerekre, és abban a csecsemőben rejlő lehetőségeket láthatja, amelyek messze meghaladják mindazt, amit a gyermek abban a pillanatban el tud képzelni. A gyermek nem az, hogy megítélje méltóságát. Csak a gyermeknek engedelmeskedni.

Ha Jézus éppen az ajtód előtt állna, és kérjen, hogy lépjen be, hagyja-e őt a kanapén, azzal érvelve, hogy nem méltó rá, hogy belépjen otthonába?

"Néz! Az ajtónál állok, és kopogok. Ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek a házába, és elviszem az esti ételt vele és ő velem. ”(Re 3: 20)

A bor és a kenyér az esti étel étele. Jézus keres bennünket, kopogtat az ajtónkon. Megnyitjuk-e neki, beengedjük-e és együtt eszünk vele?

Nem veszünk részt a jelvényekben, mert érdemesek vagyunk. Azért veszünk részt, mert nem vagyunk méltók.

Meleti Vivlon

Meleti Vivlon cikkei.
    31
    0
    Szeretné a gondolatait, kérjük, kommentálja.x